„Nem szeretek tágas kapukon át járkálni, ezért sok mindenben elsőként törtem az utat Magyarországon” – mondja Bozsik Yvette táncművész-koreográfus a Kultúra.hu interjújában, aki idén harminc éve, alig 25 évesen alapította meg önálló társulatát. Lapszemle.
A teljes interjú ITT érhető el.
A társulat alapítását Az estély című darabja 1993-as premierjére datálja. 25 éves volt akkor, és a The Herald kritikusa – miután az Edinburghi Fesztiválon látta az előadást – azt írta róla, hogy egyedi, lélegzetelállító fantáziájával ő volt a seregszemle nagy felfedezettje. A kérdésre, mi motiválta olyan fiatalon, hogy létrehozza a Bozsik Yvette Társulatot, az alkotó elmondta:
“1984-ben a Balettintézetbe jártam, amikor Árvai György képzőművésszel megalapítottuk a Természetes Vészek Kollektívát, és a darabjainkkal a fél világot beutaztuk. ’92-ben kiléptem, és bár magányos lettem, nem a félelem, hanem a bátorság vezetett. Imre Zoltán még abban az évben a Szegedi Baletthez hívott, és rögtön három darabot koreografáltam ott – ehhez kötöm a művészi önállósodásomat, amely attól kezdve szárnyra kapott. Később a Katona József Színházba szerződtem, és táncosokkal, színészekkel készítettem új produkciókat. Hogy mi motivált a társulat létrehozásában? Sok minden, ami akkor szerepet kapott az életemben.
Mindig fekete báránynak számítottam, mert nem szerettem az engem körülvevő közösséghez asszimilálódni. Amikor például kollégista voltam, megőrültem a kéthetente szervezett közös kirándulásoktól. Nem mehettem haza, mert kötelező program volt. A mai napig nem tudom elképzelni, hogy csoportos utakon vegyek részt, vagy egy zászlót követve nézzek múzeumot. Mindig más voltam, mint a többiek, aminek biztosan a gyerekkorban fellelhető lelki okai vannak, például az, hogy egykeként sokat voltam egyedül.”
Azt is hozzátette: “Nem szeretek tágas kapukon át járkálni, ezért sok mindenben elsőként törtem az utat Magyarországon. Minden ötödik órában címmel a családon belüli abúzusról készítettem darabot, pedig akkor még hírből sem lehetett hallani a metoo-ról, és amikor megrendeztem a Vaginamonológokat, még abszolút nem volt elfogadott erről a témáról nyíltan beszélni. Az első feminista előadásom, A sárga tapéta bemutatója idején sem volt divat kiállni a női jogokért. Mozgássérültekkel, vakokkal is elsőként hoztam létre közös produkciót. Amikor viszont valamilyen téma elvárássá válik, akkor azonnal másfelé veszem az irányt.”
Bozsik Yvette arról is beszélt, most érkezett meg ahhoz az életszakaszhoz, hogy már nem érdekelik a külsőségek, a siker, a mainstream: “Bátor voltam, és azt hiszem, ez a legfontosabb. Meg az alázat.”
A teljes interjú ITT érhető el. Szerző: Gáti Katalin Teodóra
Ahogy arról korábban beszámoltunk, 2023-ban ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját a Bozsik Yvette Társulat.
A jubileum alkalmából, szeptember 16-18. között háromnapos minifesztiválon ünnepelnek a Nemzeti Táncszínházban, melynek keretében négy előadást láthat a közönség. Erről itt olvashat.