Ő a Vígszínház fiatal színésze, aki megnyerte a közelmúlt egyik legnépszerűbb műsorát, a Sztárboxot nehézsúly kategóriában. Tizenöt éve lett országosan ismert: akkor a Csillag születik című műsorban énekelt. Brasch Bencét a Nők Lapja kérdezte.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2024.04.03 – 20,21,22. oldal

„Az énekesi pályát feladva színházban játszottam, aztán felvettek a színművészetire. És nemcsak a szakmámban változtam, de fizikailag is – és persze mentálisan, legbelül. Ráadásul most, hogy szerepeltem a Sztárboxban, sok ember igencsak meglepődhetett: nahát, ki ez a fickó? De számomra ez egy folyamatos, hosszú változás volt” – mesélte Brasch Bence.

Azt is hozzátette, hogy még mindig képes a naivitásra: „Bízom az emberekben, mert magamból indulok ki. Sokszor gondolok vissza arra, hogy alakult a pályám – onnantól kezdve, ahogy Mosonmagyaróvárról jelentkeztem a tehetségkutatóba. Időnként el vagyok veszve az életemben, és amikor éppen úgy érzem, hogy valami nem megy, vagy nem fog sikerülni, mindig az segít, hogy átgondolom: sok munkával, odafigyeléssel és fegyelemmel építettem eddig is a karrieremet, és tudok táplálkozni a régi eredményekből.”

Azt is hozzátette, menet közben meg kell állni néha, hogy vigyázzon önmagára, az önazonosságra: „Ügyelek rá a mai napig, hogy mit vállalok, és mit nem.” Arról szólva, hogy a Sztárboxból nem volt-e gond, elmondta: „Régen azt sem nézték jó szemmel, ha valaki elment játszani egy sorozatba, vagy reklámban szerepelt. Azért is lazult a helyzet, mert az igazgatók pontosan tudják, mekkora fizetést képesek kigazdálkodni. Egyszerűen nem lehet kezdő színészként pár százezer forintból elindítani egy életet, úgyhogy ma már ők is belátóbbak.”

Brasch Bence azt is hozzátette: „Én az élet összes területén a munkában hiszek: menni kell, és nem szabad feladni. (…) Minél több dolgot érek el, annál nagyobbnak érzem a tétet: innen hova lehet még fejlődni? Próbálom évekre előre, kockánként építeni az életemet.”

A budaörsi színházból egyszer csak a Vígbe katapultált. Arról szólva, ez hogy történt, kifejtette:
„Még a Covid-járvány alatt felhívott Rudolf Péter: ő lesz a Vígszínház igazgatója, és szeretné, hogy legyek tagja az új társulatának. Éreztem a felelősséget Budaörs felé, aztán persze azt is, hogy erre az ajánlatra nem mondhatok nemet. Egyből mély vízbe dobtak: beálltam három darabba, és volt két új bemutatóm is az évadban. Megismertem a társulatot, és meg tudtam mutatni, hogy méltó vagyok arra, hogy itt legyek.”

A három évig tartó kapcsolata nemrég zárult le. Ennek kapcsán arról is mesélt, hogy megállás nélkül dolgozik, ismerkedik eközben az egyedülléttel, közben igyekszik időt szánni a barátokra: „Elkezdtem kifelé is ismerkedni. Újra rájöttem, mennyi érdekes dolog van a színházon kívül is. Ha lesznek szabadnapjaim a közeljövőben, próbálok majd még többet eljárni, de nemcsak szórakozni, hanem magammal és a világgal foglalkozni. És lesz időm edzeni is. Ha nem edzek, megbolondulok. (…) A legtöbb bokszoló azért fogy el, mert izgul és fél. Ez a stabil mentális állapot az élet többi területén is kamatozik: például sok magánéleti és egyéb krízis volt az életemben októbertől decemberig, és ezeket is megtanultam fókuszáltan kezelni.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2024.04.03 – 20,21,22. oldal