A Marie Claire “A férfi, aki bejön nekünk” rovatában olyan férfiakkal beszélget, akikre tehetségük, kreativitásuk, szakmai eredményeik kapcsán figyeltek fel. A Vígszínház színészét, Brasch Bencét kérdezték.
A teljes interjú ITT olvasható.
Mindössze 18 éves volt, amikor a Csillag születik énekeseként országos ismertségre tett szert. Sikeres popkarrierjét azonban 2014-ben teljesen feladta, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemért. Brasch Bence 2020 óta a Vígszínház társulatának tagja, szerepel többek között a közönségkedvenc A nagy Gatsbyben és A Pál utcai fiúkban is. Szinkronizál és épp egy forgatás köti le minden idejét, egy új RTL-es sorozatban fog szerepelni. Színházi szerepei mellett rendezői debütálására készül: a Bálnának nemcsak rendezője, hanem szerzője is.
“Az egész a 2020-ban bemutatott Isteni vígjáték című produkcióval indult, amelyet Alföldi Robi, Ivanics Tamás, illetve Kovács Máté és Varga Ádám váltva játszik az Átriumban. Volt egy nyers fordítás, azt adaptáltam Ugrai Istvánnal magyar színpadra. Mivel a darab reagál társadalmi problémákra, trendekre, személyekre, és az eredeti szöveg Amerikára íródott, sokat kellett rajta alakítani, hogy itthon is érvényes legyen. Szóval ekkor kezdtem el írni, és a darabot is félig-meddig én rendeztem. Ezután hosszasan keresgéltem azt a művet, amelyet szívesen megrendeznék, de egy olyan se volt, aminél azt éreztem, hogy ezt nekem kell színpadra állítanom. Márpedig az első rendezésednél, főleg, ha nem rendező vagy, nem árt, ha azt érzed. Aztán egy 1979-es folyóiratban találtam egy Görgey-darabot, ami bár rendkívül poros volt, nagyon megragadott a témája. Elkezdtem átdolgozni, de olyannyira átírtam rögtön az első jelenetet, hogy Ugrai István, az Átrium vezetője megkérdezte, hogy miért nem írok egy sajátot? Hát belekezdtem. Az elején még nem tudtam, merre fog kifutni a történet. Eléggé érezhető a darabon az a rengeteg dolog, ami azalatt történt velem, amíg a Bálnát írtam.”
A sajtó most nem az Átrium nagyszerű darabjaitól, hanem a sajnálatos anyagi gondjaitól hangos. A kérdésre, hogyan élték ezt meg, elmondta: “Fájdalmas belegondolni, hogy egy sikeresen működő színház 2022-ben megszűnhet azért, mert jelen állás szerint nagyon kevés támogatást kap.”
Azt is elárulta, hogy érzi magát a rendezői székben: “Baromi jól. Szakmailag és emberileg is sokat jelentett nekem ez az alkotói folyamat. Fantasztikus csapat jött össze, és mindenki maximális bizalommal volt a többiek felé.”
Arról szólva, hogy az előadás végén könnyen leveti-e magáról a szerepeket, kifejtette: “Szerepfüggő, mert például a Budaörsi Latinovits Színházban játszott A sötétség hatalma című dráma olyan dolgokat mozgat meg bennem, amelyek önkéntelenül is velem maradnak még egy darabig. Ezért mondom, hogy a színészet nem mindig kellemes szakma, hiszen sokszor olyasmiket kell felkaparni magunkban, amiket amúgy baromira nem akarnánk bolygatni.”
A kérdésre, hogy viseli a kritikákat, elmondta: “Jól, tényleg jól. Nem feltételezem, hogy minden jó, amit csinálok, és ebből kifolyólag nem vagyok sértődékeny. Szerintem fájdalmasabb sértődékenyen űzni ezt a szakmát, mert jó esetben folyamatosan szembesítenek a hibáiddal vagy hiányosságaiddal azért, hogy jobb lehess, és ezeket bizony muszáj meghallani. Én eléggé szenvedélyesen csinálom a szakmámat, sose veszek egy előadást se félvállról. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a több mint ezer fős közönség egyszerre nevet, vagy meghökken valamin. Az az energia, ami akkor létrejön, semmihez sem fogható.”