Mit szimbolizál a bálna? Mit gondol a színészet és a mentális problémák kapcsolatáról? Mit ajánl a pályakezdő színházcsinálóknak? Brasch Bencével első rendezéséről, a Bálna című darabról beszélgetett a Marie Claire.

A teljes interjú ITT érhető el.

Több interjúban megfogalmazta, hogy a Bálna című darabban szerepelnek konkrétan őt ért impulzusok is. A kérdésre, melyek voltak ezek, a színész-rendező úgy felelt:

„Például a #metoo szálat azért is írtam bele, mert elém került egy zseniális sorozat, a Morning Show, amit egyébként mindenkinek nagyon ajánlok. Szerintem iszonyú pontosan és körültekintően beszél a témáról, mind az áldozat, mind az elkövető szemszögéből. (…) Nekem is van ilyen történetem. Huszonévesen csináltattam egy tetoválást, és kiraktam az Instagramra. Másnap megjelent egy bulvárlap címlapján, hogy az igazgató lehet, hogy kirúg a színházból, mert a tudta nélkül varrattam a kezemre. Először nem vettem komolyan, azt hittem, hogy ez csak a promóciója egy éppen aktuális bemutatónak. Aztán pánikolva hívott a sajtós, hogy ez egy igenis komoly helyzet. (…) Aztán végül nem rúgtak ki. Ezt most így könnyebb elmesélni, mint amikor megéltem. Borzalmas volt.”

Arról szólva, hogy a címben is szereplő bálna motívum mit szimbolizál, kifejtette: „A bálna egy hatalmas állat, amiről alapvetően kedves elképzeléseink vannak. A víz alatt él, nem bánt, de azért ha az ember meglátja ezt az óriási lényt, ahogy kinyitja a száját, az dermesztő tud lenni. Ha pedig elnyel, akkor onnan nehéz kikeveredni… Ezt az érzetet a plakáttal is próbáltam erősíteni. A bálna gyakorlatilag jelentheti a színdarabban a színházat, ami felfalja Bonifácot és az ő lelki egészségét, miután behódolt a körülményeknek. Emellett sok ember úgy működik, hogy hiába nem szeretne megcsinálni valamit, ha mindenki azt mondja körülötte, hogy jó lesz, akkor mégis megcsinálja. (…) Erről is szól a Bálna: hogy ki vagyok én? Az vagyok akinek mások látnak, vagy akinek saját magamat látom. És ki látja jól? Vagy ha így, vagy úgy viselkedem, akkor mit gondolnak majd rólam, és nekem ez fontos-e. Mennyiben alakítják a döntéseimet a körülmények, nyomások. Emberileg, szakmailag. A főszereplő, Bonifác elvállal egy olyan munkát, amiről már az elejétől fogva érzi, hogy ő ezt nem akarja csinálni. Viszont sok faktor van, amiért mégis megcsinálja: találkozik egy lánnyal, aki megihleti, illetve azért nem jön rosszul egy kezdő kortárs írónak, a lehetőség vagy a pénz… De hát a végén ott kell állni a premiernél” – mesélte Brasch Bence.

Arról is faggatták, mit gondol a színészet és a mentális problémák kapcsolatáról:

„Ez szerintem egyéni dolog. Valaki akkor tud alkotni, ha jól van, valaki meg akkor, ha nagyon rosszul, és van, akinek meg tök mindegy. Szerintem jobb jól lenni. Talán most már kezdjük kinőni ezt a tarisznyás, alkoholista, drogos színész képet, hogy akkor vagyunk jók, ha meghalunk minden nap és borzasztó az életünk. Jó lenne, ha nem így lenne, ha az alkotás öröme és a feltöltődés lenne a középpontban, mert rossz dolgok meg mindenkivel történnek.”

A teljes interjú ITT érhető el.