A Mark Cousins rendezte Sudden Glimpse to Deeper Things című brit filmnek ítélték oda szombaton az 58. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb filmnek járó Kristályglóbuszt.

A skót-ír rendező filmje Wilhelmina Barns-Grahamről, a brit modern művészet egyik vezető képviselőjéről szól. A festő életét és művészetét meghatározó élmény volt, amikor 1949-ben megmászta a svájci gleccsereket.

Közép-Európa egyetlen A kategóriás filmszemléjének fődíjáért, amellyel 25 ezer dollár pénzjutalom jár, az idén 12 film versengett. A magyar alkotók közül Reisz Gábor forgatókönyvíró, rendező a zsűri tagjaként vett részt a rangos európai filmszemlén, Borbély Alexandra színésznő pedig Ivetá Grófová The Hungarian Dressmaker című  filmjének főszerepét játszotta el. Az alkotást a fesztiválon mutatták be.

A zsűri különdíját a norvég rendező, Lilja Ingolfsdottir Lovable című filmjének ítélték. A legjobb női alakításért járó díjat a film főszereplője, Helga Guren kapta.

A legjobb rendezésért járó elismerést a szingapúri Nelicia Low vehette át a Pierce című thrillerért. A legjobb férfi színésznek járó díjon Ton Kas és Guido Pollemas osztozhatott meg a holland–belga Three Days of Fish című filmben megformált apa-fiú karakterekért. A fesztivál közönségdíját Jiří Mádl  Waves című munkája érdemelte ki.

A kilencnapos filmszemle zárógáláján Ivan Trojan neves cseh színész kapta a fesztiválelnök díját. A nyitógálán Viggo Mortensen, a neves amerikai színész és rendező vette át Jirí Bartoska fesztiválelnök díját a világ filmművészetét gazdagító tevékenységéért.

A kilencnapos szemlén az idén mintegy 180 filmet vetítettek, háromtucatnyi alkotásnak Karlovy Varyban volt a világpremierje.

„Lilja Ingolfsdottir Elskling (Lovable) című filmje volt tulajdonképpen a legsikeresebb. A mű elnyerte a zsűri különdíját és a legjobb színésznőnek járó díjat Helga Guren számára, illetve a FIPRESCI-film­kritikusok, az ökomenikus zsűri és az artmozisok elismerését is” – írja a Népszava.

„A díjak azt bizonyítják számomra, hogy filmkészítőként mélyre tudunk menni, és ezt meg is kell tenni. Még ha félünk is egymástól, szükségünk van egymásra” − mondta a norvég rendező, aki egyébként a prágai filmfőiskolán is tanult, és ahogy a Népszavának nyilatkozta, rengeteg magyar barátja, ismerőse van.

„Nos, nem tudtam volna elkészíteni ezt a filmet, ha nem mentem volna bele a mély személyes élményeimbe. Mindig ez a kiindulópontja a projektemnek, ha valamit vizsgálni akarok, vagy valamilyen anyaggal a fejemben akarok dolgozni. Ez valamilyen kreatív munkává válik, és minden összeáll. De nem mondanám, hogy az alkotás életrajzi jellegű, mert szerintem a jelenetek mind képszerűek. Szóval nem arról van szó, hogy pontosan ezt az utazást élem át, de azóta sok minden változott az évek során. Ez egy olyan dolog, amit nyolc évvel ezelőtt írtam. Aztán volt néhány más élményem is, és aztán ezt is hozzáadtam. Szóval ez egyfajta szintézis.”

A filmről így írt kritikájában a Telex: „Ha nem nézel szembe a traumáiddal, akkor majd a párkapcsolatod fog” – ezt nyilatkozta Ingolfsdottir a filmjének történetéről. Könnyen lehetne azzal vádolni a Szerethetőt, hogy a nyugat-európai jóléti társadalom és azon belül is a felső középosztály azért elég kényelmes életét vegyíti a társadalomban elburjánzott therapy speak jelenségével, azaz hogy a pszichológiai közegen kívül sokan elkezdtek használni szakmai kifejezéseket. A Szerethető viszont pont, hogy elkerüli ezt a csapdát, és még ha egy viszonylag hosszú ideig tartó terápiát is foglal össze, nem úgy mutatja be, mint egy csodatévő folyamatot, hanem olyasmit, amibe munkát, önvizsgálatot, és rengeteg energiát kell beletenni.