“Olyan öreg vagyok, hogy még hallottam Orbánt igazat mondani” – Bródy János az orbáni hatalomgyakorlásról, az ördögien jól működő propagandáról, a jövőre 40 éves István, a királyról és a Ha én rózsa volnék aktualitásáról is beszélt a Magyar Hangnak.
A teljes interjú a Magyar Hangban érhető el.
“Azok, akik az 1956-os forradalom és szabadságharcra építik önigazolásukat, és most nem szólalnak fel határozottan a szomszéd ország polgárainak szabadságát lánctalpakkal tipró putyini Oroszország ellen, saját magukat köpik szembe” – véli Bródy János. Szerinte a tavaszi választás eredménye azt igazolta, hogy a modern technológiával, a big datával és percre kész elemzésekkel kiegészített propagandagépezet ördögien jól működik. A 77. életévét taposó zenész-dalszövegíróval a róla készült, napokban megjelenő portréfilm apropóján beszélgetett a Magyar Hang.
Az alkotást október 20-án mutatják be Vallomások címmel. Kortársai, pályatársai általában a könyvformát választják visszaemlékezéseikre. A kérdésre, hogy ő, akit sokan a szavak emberének tartanak, miért nem könyvet írt, elárulta:
“Mert nem vagyok a szavak embere. Legalábbis abban az értelemben biztosan nem, hogy zene nélkül esetlennek érzem magam. Azt sem tudnám, egyáltalán, hogyan kezdjek hozzá. A másik ok, hogy valószínűleg túl őszinte lennék, ami csak azért lenne baj, mert a legtöbben még élnek azok közül, akik az én történeteimben szerepelnének. (…) A dokumentumszerű megfogalmazás kegyetlen lenne, az idealizáláshoz meg nincs sok kedvem. Hozzám a legközelebb a dalforma áll, és a dalokban többé-kevésbé benne van mindaz, amit gondolok a világról. A portréfilm vázát is a dalaim adják.”
“A pályafutásom 34 dalát választottuk ki, ezekről beszélek, a felmerülő kérdésekre igyekszem válaszokat adni. A portréfilmet tartalmazó dvd-hez két cd-t is mellékeltünk, amelyeken az idézett dalok koncertfelvételei hallhatók. A filmben elmondom, miért gondolom fontosnak ezeket a dalokat, de kifejtem a véleményem a szakmáról és a világról is. Az egész kiadvány kicsit talán mélyebb, mint amit tőlem megszokhatott a közönség” – mesélte Bródy János.
Saját magát mint “szerepjátékost” említi: “Persze nem olyan értelemben, mint egy színész, akikről senki nem gondolja, hogy a művészbejárón kilépve is ugyanazt a szerepet játssza, mint aznap este színpadon. A rockzenész azonban csak egy szerepet tud, ezt játssza, akár színpadon áll, akár a büfében. Én magamnak írtam ezt a szerepet, tehát olyan nagyon nem különbözhetem tőle. És a dalok is ilyenek. De mindegy, hogy én mit gondolok, amikor megírok egy dalt, mert az azt fogja jelenteni, amit a befogadók elképzelnek. Az énekelt, ritmusos szövegek nagyon erősen kötődnek az emberi lélekhez. (…) Nem szeretek csalódást okozni, így olykor nagy kihívás megfelelni ennek a képnek. És néha azt érzem, hogy már a dalok írják az én szerepemet.”
Arról is beszélt, melyik dalával azonosítaná önmagát: “Ez magától alakult, talán a közönség választotta. Ez a dal a Ha én rózsa volnék. Az életművemből sokak számára a legfontosabb lett, és el tudom fogadni, ha ezzel azonosítanak. (…) Túlnőtt rajtam a dal. Már nem alkotója, hanem szolgálója vagyok. Egyébként a most megjelenő portréfilmben különleges interpretációban is elhangzik.”
Jövőre 40 éves az István, a király, ennek alkalmából az Arénában Novák Péter állítja a színpadra a művet. Nem is akárhogy: interaktív módon. Az interjúban arról is szó esett, mire készülhetnek a darab rajongói:
“Én is csak annyit sejtek, amit korunk műszava, az interaktivitás szó sejtetni enged. Novák Péter valami olyasmire készül, ami eddig nem volt: be lesz vonva a közönség is. Ez már az előadás előtt el fog kezdődni, hiszen lesz István-jegy és lesz Koppány-jegy, lehet választani.”
Szörényi Levente úgy emlékszik vissza az István, a király írására, hogy ő csak lejegyezte a zenét, de valójában minden sora sugalmazott volt. Bródy Ján2os is elmondta, hogyan élte meg ezt az alkotási folyamatot:
“Van olyan, hogy az ember írt valamit, aztán csodálkozik, hogy “ezt tényleg én?” Levente hajlamos a sugalmazásban hinni. Én meg hajlamos vagyok evolúciós magyarázatokba keveredni és analizálni. Azt gondolom, nem akkor születik meg a mű, amikor az alkotó elkészül vele, a fogantatás pillanatától a születésig hosszú, gyakran évekig tartó folyamat vezet. És közben működnek a génekben tárolt hormonok, a kulturális környezet tudatos és tudattalan hatásai, amelyek mind-mind hatnak az alkotásra is. Nem hiszek egy feltételezett emberfeletti entitásban, ami képes lenne áthatni a Földön élő több mint hétmilliárd embert. De tisztelem más emberek meggyőződését, hitét és kultúráját, mert az evolúció a sokszínűségre épül. Abban hiszek, hogy az ember belülről vezérelt lény. Persze az, hogy mennyire autonóm, már más kérdés. (…) A most látható előadások közül az operettszínházi változatot bátran ajánlom mindenkinek, Székely Kriszta rendezése kitűnő, és nagyon közel áll az én felfogásomhoz.”
November 12-én nagykoncertje lesz az Arénában: “Vannak kihagyhatatlan dalok, és vannak újak, amiket nem szeretnék kihagyni. Személyesen úgy készülök rá, hogy lehet, ez lesz az utolsó fellépésem az Arénában. Az én koromban már nem lehet tudni, mikor esik ki a gitár a kezemből.”
A teljes interjú a Magyar Hangban érhető el.