Kocsák Tibor és Bródy János „Képmutatók” című muzikomédiája a művészet és a hatalom bonyolult kapcsolatát vizsgálja Bulgakov Molière-drámája alapján. A darabot évekkel ezelőtt az Operettszínház számára készítették, de a bemutató végül a színház vezetőváltása miatt elmaradt, azóta pedig nem került színre. A szerzők ezért úgy döntöttek, kiadják a darab zenei anyagát és a szövegkönyvet – írta meg a HVG.

Bródy János elmondása szerint több mint tíz éve merült fel az ötlet, hogy zenés darabot írjanak Bulgakov drámájából. A mű egy kétszínpados zenei színházi produkcióvá vált, melyet „muzikomédiának” neveztek el. Az alkotók szerint a „Képmutatók” a művészet és a hatalom összetett viszonyára reflektál, amely állandó erkölcsi dilemmát jelent a művész számára.

Bár a darab már elkészült, soha nem került bemutatásra. Bródy szerint ennek oka az lehet, hogy nem volt olyan igazgató, aki vállalkozott volna a hatalom és művészet kapcsolatának ábrázolására ebben a kontextusban.

Bródy azonban hangsúlyozza, a darabban szereplő király egy felvilágosult és művelt figura, aki szereti és támogatja a művészetet, de a politikai kényszerek hatására végül Molière ellen fordul.

Azbalkotó a Magyar Hangnak adott interjújában kifejtette:
„Az ötlet menedzseremnek, Mentler Krisztinának köszönhető, ő boronált össze Kocsák Tiborral, hogy Bulgakov drámája nyomán zenés színpadi mű szülessen. Az eredeti darab többféle rendezésben sokszor került már a magyar színházak műsorára, Álszentek összeesküvése, Képmutatók cselszövése, Őfelsége komédiása címmel. Bulgakov drámája a művészet és a hatalom bonyolult viszonyáról szól, arról, hogy mennyit ér a hatalomnak a művészet, és a művész mennyire barátkozhat a hatalommal. Ahogy ezzel a problémával Bulgakov is szembesült az 1920- as évek Szovjetuniójában, s ahogy napjainkban is változatlanul szembesülnünk kell ezzel az erkölcsi dilemmával. De mondhatnám azt is, hogy a darabunk egy korabeli karaktergyilkosság anatómiája, amiből mi a commedia dell”arte hagyományait idéző zenés színpadi művet hoztunk létre, és a műfaját tekintve el is neveztük muzikomédiának, mert ha a tragikus történetet komédiának nézzük, „legott múlattatni fog”.”

A lapnak megerősítette: „Az egyik nagy budapesti színházzal már szerződésünk is volt, és azon gondolkodtunk, kit kellene felkérni rendezőnek, de egy igazgatóváltás elsodorta a dolgot. Ezért döntöttünk úgy végül, hogy a 32 dalt tartalmazó műből 14 dalt és a szövegkönyvet saját gondozásban adjuk ki. Egyébként a mi darabunk nemcsak tartalmában, de kissé hányattatott sorsában is idézi Moliére-t és Bulgakovot. Kezdetben Bulgakov is élvezte az uralkodó, Sztálin támogatását, ám 1936-ban ezt a művét néhány előadás után betiltották, és a szerző kegyvesztetté vált.”

A darab, bár tragikus hangvételű, Bródy és Kocsák szerint egy felemelő befejezést kap, amely a művészet diadalát hirdeti.

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arra a kérdésre, hogy politikai döntés született-e, Bródy János úgy válaszolt: nem tudja, hogy a frissen kinevezett igazgató elképzeléseihez miért nem illett a darab, de könnyen lehet, hogy éppen azért választották őt, mert más elképzelései vannak, mint elődeinek voltak.

A Budapesti Operettszínház hétfőn közleményben utasította vissza „minden olyan, a fenti műsorban elhangzott feltételezést, mely szerint a művészeti döntéseket politikai megfontolások bármilyen szempontból befolyásolhatják”.

A Bulgakov-mű elkészítésére vonatkozó szerződés megkötésére a színház korábbi vezetése idején került sor.

„A szerződésben foglaltak szerint a színház az elkészült mű alapján, idén márciusban volt jogosult szabadon döntést hozni arról, hogy be kívánja-e azt mutatni. A mű nem szerepel a következő évad műsortervében, a későbbi bemutatás lehetőségét a színház azonban nem zárta ki. A döntésről a szerzőket az intézmény szerződésszerűen tájékoztatta, az őket megillető tiszteletdíjat teljes összegben megfizette. A színház a fennálló szerződés valamennyi pontját maradéktalanul teljesítette, annak felmondásáról nem volt szó, ahogyan tervezett bemutatóról sem, amely elmaradhatna” – szól a közlemény.