Október 19-én utoljára látható a Szkéné, a Nézőművészeti Kft. és az Ördögkatlan Produkció díjnyertes előadása, A halottember. Háy János azonos című novellájából készült előadást Bérczes László rendezte.

A rendező külön kérésére készült a drámai szöveg, amely 2016-ban nyerte el színházi formáját. Méghozzá igen otthonos környezetben, Bérczes László ugyanis már korábban elmerülhetett az író sűrű, zeneileg gondosan megkomponált nyelvezetében a szintén a Szkénében színpadra állított Nehéz munkálatai során, ahol Mucsi Zoltánnal dolgoztak együtt, de A halottember főszerepét alakító Mészáros Sárával is igen szoros szakmai múltjuk.

„(…) nekem is a válás után jött ez a feladat, bár nem én választottam, hanem Bérczes László, a rendező, aki nemcsak kollégám, jóbarátom is. Nekem küzdelmes volt A halottember még akkor is, amikor időben már eltávolodtam a saját „élményemtől”. Ahogy mondod, ez a darab olyan mélységű, amiben éppen ezért alá lehet bukni. A helyzet pedig duplán hasznos volt: nekem is jót tett, hogy ezzel dolgoztam, és az anyagnak is, hogy a magam tapasztalataival meg tudtam erősíteni.” – mondta Mészáros Sára az előadásról.

A halottember alaphangját a háborús környezet adja, azonban történetből ezúttal nem össztársadalmi látlelet, hanem egy rendkívül intim családtörténet tárul elénk naplószerűen. A férjét hazaváró asszony szólamát halljuk ugyanis, az asszonyét, aki a várakozás után eltemette, a temetés után pedig ágyába fogadta férjét. Halálhíre pusztán állami gondatlanság. Háy János novellája adaptálásakor hű maradt magához: a szépség itt is brutalitással vegyül, kiadva a múlt, jelen és jövő láncolatát. Ezt a munkát a kritikusok is elismerték, az író ugyanis 2017-ben elnyerte a Legjobb Új Magyar Drámáért járó elismerést. A Színikritikusok Díjának átadó gáláján maga a rendező, Bérczes László mondott laudációt:

„Nem, ez más: ez egy bármikori asszonyi élet – háborúval, élve betemetett végtelen várakozással, aztán elkerülhetetlen halállal. Mondjuk ki: végzetes, mégis felfoghatatlan gyilkossággal. Görög tragédia, Arany János-i ballada, Móriczi Zsigmond-i, Németh László-i kietlen-kegyetlen asszonyi sorstörténet. Mindeközben minden porcikájában a Háy János-i életmű nyelvteremtő, finom humorral és kíméletlen őszinteséggel megfogalmazott egyik csúcspontja. Hogy az ő szavát használjam: originális. Akár egy népdal.”

Az előadást a következő évben a tatabányai MOST Feszten is jutalmazták: a legjobb alakítás különdíjával Mészáros Sárát ismerték el, emellett az alkotócsapat a Magyar Művészeti Akadémia által adományozott, a legjobb produkciónak járó különdíjat hozhatta el. Ez a pozitív szakmai visszhang következetesen rámutat arra is, hogy Háy János balladisztikus története nem kizárólag a háborús létélményről, az abba ágyazódó megrekedtségről és kiszolgáltatottságról szól, hanem a veszteség alaptapasztalatáról, ami nagyon is ismerős lehet minden időben:

„A mostani életünkkel, a fiatalabb generációkkal ott tud összeforrni ez a történet, hogy bár Magyarországon ma nem élünk konkrét háborúban, de az elhagyás gesztusával lépten-nyomon találkozunk. Bárki megélheti itthon is. Gondoljunk csak arra, hogy rengeteg apa külföldön keres pénzt, havonta egyszer jár haza, aztán amikor már eleget gyűjtött és végleg itthon maradna, ki tudja, hogy ugyanúgy működni fog-e a házasság, a család. De ott vannak a válások is, ez főként akkor bonyolult, ha közös gyerek is van. Mindig kérdés, hogy tovább lehet-e lépni, vagy ha nem tudunk, akkor lehet-e úgy élnünk, hogy kitöröljük magunkból a válságidőszakot? Ki lehet-e bogozni egy csomót, vagy ott mindig elakad majd a kapcsolat? Ezek miatt a hétköznapi párhuzamok miatt is arra törekedtünk, hogy ne a misztikusságot célozza meg a történet, hanem az idegenségérzetet. Ami sajnos paradox módon nagyon ismerős is lehet.” – nyilatkozta Mészáros Sára.

A görög sorstragédiákat idéző rendezésben a kórus (Grisnik Petra, Kovács Krisztián, Molnár Gusztáv, Rozs Tamás) mellett ugyancsak hangsúlyos szerep jut Mucsi Zoltánnak, aki a háborúból hazatérő, halottnak hitt férjet alakítja.

„Ahogy árnyékból a fénybe lép a vékony, szíjas, rovásírás-arcú férfi, ahogy rója körét, ahogy még udvarolva későbbi felesége mellé telepszik a hintára, vagy elálldogál hosszú katonakabátjában, hiánytalanul fedi, amit róla Annus mond: hatalmas ember, mindene hatalmas, csak hát nem katonának született, nem harcolónak. Az alakot – noha voltaképp mindháromszor látomás – Mucsinak sikerül valóssá elvonnia, élet és halál köre közé, a megnémult költészet sávjára helyeznie. Rajtakaphatatlan színészi mestermunka” – írja Tarján Tamás a Revizoron.

Az október 19-ei utolsó előadás után rendhagyó közönségtalálkozó lesz a Rakpart3 programsorozat keretében Mészáros Sára és Mucsi Zoltán részvételével. Háy János két darabja, a Nehéz, illetve A lány, aki hozott lélekbőldolgozott pedig továbbra is rendszeresen látható a színház műsorán.