Június 30-án hivatalosan is búcsút int a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatói székének Balázs Péter. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező tizennégy éven át vezette a teátrumot, és ugyan saját döntése volt, hogy nem pályázik még egyszer, kicsit szomorú, hogy véget ér életének ez a szakasza.
– Életem egyik legszebb időszaka volt ez a tizennégy év, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy két évvel ezelőtt már szerettem volna nyugdíjba menni. Akkor azonban a szolnoki polgármester kérte, hogy maradjak, de tudtam, újra már nem fogok pályázni, mert elfáradtam – emlékezett vissza Balázs Péter, aki pár hete már össze is pakolta az irodáját.
– Úgy gondolom, fontos volt, hogy tisztességes és baráti legyen a folytatás, a színházakban sokszor látható belharcok nélkül sikerüljön átadni a dolgokat. Tartom velük a kapcsolatot, de valami lezárult, nem kell nekem már ott lábatlankodni. Természetesen kérem a jó istent, hogy adjon nekem még elég időt ahhoz, hogy legyen még ott közreműködési lehetőségem. Bízom abban, hogy ha szükség van rám, akkor biztosan jelentkeznek – árulta el Balázs Péter, aki elmondta, egy igazgatónak nemcsak a színészekre, a színpadon szereplőkre kell figyelnie, hanem azokra is, akiket nem látnak a nézők.
– Egy társulat kétharmad része a háttérben dolgozik, és ha nem működik a díszlet, nincs ott a kellék, nincs meg az anyagi háttér, akkor hiába játszik jól a színész, a színház tönkremegy. Egy igazgatónak pedig a színházat kell életben tartania – magyarázta Balázs Péter.