Az eredeti képkockák digitális restaurálása után, teljesen felújítva láthatja a közönség újra nagyvásznon a második világháború utáni magyar filmgyártás egyik legfontosabb alkotását, az 1955-ben bemutatott Budapesti tavaszt az idei Budapesti Klasszikus Film Maratonon.

A háború borzalmait a bérház óvóhelyén összeverődő, különböző túlélési stratégiákat valló emberek és két szerelmes sorsán keresztül feldolgozó film elsőként foglalkozott a magyar zsidóság tragédiájával. A dunai rakparton játszódó jelenete, megragadva az ábrázolhatatlan szörnyűségeket, mindmáig a magyar – és az egyetemes filmtörténet egyik legmegrázóbb képsora a holokausztról.

Bár a Máriássy Félix rendezésében készült film megrendelésre, az ország németek megszállás alóli felszabadításának 10. évfordulójára született meg, mégis egészen más lett, mint, amit az akkori kultúrpolitika előzetesen gondolt róla. A népi demokráciát építő államvezetés eredendően nagyszabású, hősies partizántörténetet, a szovjet katonákat felmagasztosító alkotást szeretett volna a vásznon látni. A neorealista stílusban forgatott Budapesti tavasz készítői viszont a harci cselekmények dokumentálása helyett a háború eseményeit személyes sorsokat középpontba helyezve elevenítik fel. Emiatt a vonalasabb pártfunkcionáriusok a forgatás leállítását is kilátásba helyezték, de ez végül nem következett be. A film alapjául az azonos című Karinthy Ferenc regény szolgált, viszont az adaptáció számos ponton módosult a könyvben foglaltakhoz képest. Köszönhetően a forgatókönyvíró, Thurzó Gábor a korszakot jellemző sematizmust levetkőző dramaturgiai érzékének és a magyar főváros ostromát a film főszereplőjével, Gábor Miklóssal együtt szintén óvóhelyeken átvészelő Máriássy Félix személyes élményeinek, amelyek hozzájárultak a történtek szinte dokumentarista pontosságú, átélhető ábrázolásához a kamerák előtt. 

A rendező tabu döntésre is vállalkozott a Budapesti tavasszal. A holokauszthoz ellentmondásosan viszonyult az akkori kulturális vezetés. Addig nem készült olyan film, amiben kellő súllyal foglalkoztak volna ezzel a nemzeti tragédiával. Dacára, hogy annak tényét, a hozzá kapcsolódó borzalmas veszteségeket természetesen senki sem vitatta.

Előbb a Valahol Európában, majd az 1954-es Fel a fejjel érintette a témát. Utóbbi azonban komikus műfajánál fogva sem volt alkalmas arra, hogy a magyar zsidóság elleni terrort nyíltan bemutassa. Máriássy viszont, oldalán operatőrével, Illés Györggyel, keveset láttatva, többet sejtetve szembesített az 1944-es rémtettekkel. A kamerájuk az előzményeket és a szívbe markoló utójátékot megragadva rögzítette, hogyan pusztították el a nyilasok a Duna partra kihurcolt zsidókat.

A magyar filmgyártás ikonikus képsora született meg a Budapesti tavaszban, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a filmet 1968-ban beválasztották az 1948–1968 között született, a 12 legjobb magyar alkotást felsorakoztató Budapesti 12 közé.

Azonban Máriássy Félix rendezése a bemutatója idején korántsem aratott kiemelkedő sikert. Nézőszámban elmaradt a milliókat mozikba vonzó Mágnás Miskától, Állami Áruháztól. Annak ellenére, hogy az ötvenes évek legnagyobb sztárjai közül többen is játszottak benne Gábor Miklóstól, Gordon Zsuzsától kezdve Mezey Márián, Molnár Tiboron át Darvas Ivánig és Ruttkai Éváig. Külföldön viszont kíváncsian fedezték fel, hogy mit alkottak a magyarok. Az acapulcói fesztiválon való sikeres debütálás után tele lett a film hírével a világsajtó, aminek hatására Magyarországon is elnyerte a méltó helyét a kultúrpolitika szemében.

A Budapesti tavaszt a Budapesti Klasszikus Film Maratonon szeptember 18-án, szeptember 19-én és szeptember 21-én vetítik ezekben az időpontokban és helyszíneken.