Forog a családi mozi. Rajta Bujtor István, a „magyar Piedone” és hatéves kisfia, Balázs a balatoni nyaraló kertjében. Így kezdődött… A Budapesti Fesztiválzenekar hegedűművészével, Bujtor Balázzsal a gyerekkori nyarakra és a legendás Ötvös Csöpire emlékezett a Nők Lapja, a színész halálának 15. évfordulója alkalmából.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2024.08.14 – 20,21,22. oldal

Annak kapcsán, hogy 16 órás böjtöt csinál, amivel 22 kilót fogyott, elárulta: „A dédnagyapám, Gundel Károly előre megfőzte azt, ami az elkövetkező öt generációnak elég. Onnantól nem tudunk főzni. De a feleségem szerencsére isteni szakács. És alkoholt se iszom, mert az előttem lévő generáció már megitta az én részemet is. De ezt inkább ne írd le!”

A felvetésre, miszerint édesapja, amikor a kétezres évek elején a Veszprémi Petőfi Színházat igazgatta éppen ilyen barátságos ember volt, mint ő, nem véletlenül kapta meg 2010-ben Pécsett az „Év legkedvesebb férfi muzsikusa” címet, Bujtor Balázs kifejtette:
„Szerintem ezt a szakmát csak így érdemes csinálni. Minek generálni a stresszt? Éppen elég feszültséggel jár, hogy az embernek négyszáz, ne adj” isten, négyezer néző elé kell kiállnia. Az én családomban mindig derűs légkör uralkodott, ebben nőttem fel. Persze nyilván genetikus is, már a nagyapámnak is remek humora volt. Frenreisz Istvánnak hívták, kiváló belgyógyász profeszszor volt, állítólag már a beteg bőrének színéből megmondta, mi a baja. Ő vásárolta meg Gundel Katalinnal, a nagymamámmal azt a balatonszemesi nyaralót, amelyben a gyerekkori nyarakat töltöttük.”

Balázs azt is elárulta, honnan jön a Bujtor név, hiszen édesapját Frenreisz István néven anyakönyvezték:
„Így is hívták, egészen 21 éves koráig. Aztán az első filmforgatás után a rendező, Máriássy Félix azt találta neki mondani, hogy könnyebben kiejthető névre lenne szüksége. Összeült a családi kupaktanács, először a Csík vezetéknévre esett a választás, de a fater féltestvére, Latinovits Zoltán megvakarta a fejét: nem lesz ez jó, mert majd nem is azt mondják, hogy pocsék, hanem egyenesen „Pocsííík”! Erre tovább keresgéltek. Mígnem felbukkant a múltból a nagyapám nagyanyjának vezetékneve.”

A gyerekkori vakációkról szólva azt mesélte, fantasztikusak voltak: „Apám időnként összetrombitálta a környék gyerekeit, úgy harmincat (somolyog), viccelek, lehettünk, mondjuk, hatan-heten a barátaimmal, és kivitt a vitorlással fürödni. Egész nap ugráltunk a vízbe, húzattuk magunkat a hajó után, majd átvitt Tihanyba bablevesezni, vagy Zánkára Zenthe Feri bácsiékhoz, Kernékhez. Óriási bulik voltak. Máskor meg motoroztunk a haverokkal a Vadvirág kempingben, a sátrak közt aszfaltozott volt az út, jól lehetett vadulni. Egyik nap ismeretlen motorosok kirabolták a kempinget, és másnap minket csíptek nyakon a rendőrök. Be kellett diktálnunk a nevünket meg a címünket, hogy majd kijönnek. Nem szerettem volna látni a nagymamám arcát, amikor betoppannak hozzánk, így más címet adtam meg. Rengeteg hülyeséget csináltunk.”

Bujtor Balázs arról is beszélt, hogy édesapja elképesztő népszerűségnek örvendett az Ötvös Csöpi-filmeknek köszönhetően. Alakult is egy Facebook-csoport a rajongóiból, ma már több mint negyvenötezren vannak: „Múltkor odajött hozzám egy tizenhárom éves srác, aki kívülről fújta a Bujtor-filmek poénjait. Nem hittem a fülemnek.”

A kérdésre, a szakma is elismerte-e édesapja teljesítményét, elmondta:
„Nem. Még egy Jászai-díjat sem kapott. Pedig micsoda alakítást nyújtott a BUÉK! című filmben! Láttad? Bálint Andrással és Bodnár Erikával három vegyészt alakítanak… Titkon biztos bántotta az elismerés hiánya, de soha nem mutatta. Aztán a nyolcvanas évek végétől háttérbe is húzódott színészként. Pedig Jancsó is sokszor hívta, de nem vállalt szerepet a filmjeiben, arra hivatkozott, jobban érdekli a dolog szervezése, a gyártás. Szerintem meg úgy érezte, Latinovits tehetsége beárnyékolja őt. Ugyanezért nem is szavalt, csak élete vége felé. Pedig istenien mondott verset! Volt egy közös előadóestünk is, ő szavalt, én zenéltem.”

Bujtor Balázs mindig reméli, hogy nem hoz szégyent a családra. Arról szólva, hogy a Budapesti Fesztiválzenekarban zenél, hozzátette: „Már nincs is bennem megfelelési kényszer. Érzem, hogy Fischer Iván és a kollégáim bíznak bennem, úgyhogy elengedtem a gátlásaimat. Korábban kellett volna. Az ember mindig azt hiszi, ezt vagy azt nem tudja megcsinálni, pedig nem szabadna félni. Mert mi van, ha másoknak nem tetszik? Az a fontos, hogy megpróbáltuk. Anyám mindig azt mondta, minden úgy jó, ahogy van. Igyekszem ennek megfelelően élni. A fesztiválzenekar mellett még Székesfehérváron vagyok koncertmesterként, de ennyi elég” – mesélte Bujtor Balázs, aki Ennio Morricone mellett is muzsikált és a Harry Potter-filmek zenéjét is a saját zenekarával vette fel.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2024.08.14 – 20,21,22. oldal

Szerző: Koronczay Lilla