Anyák napja alkalmából Keresztes Gábor és Keresztes Tamás édesanyját, Goron Sárát kérdezte Bordás Katinka a Jurányi Latte sorozatban. Az interjúból megtudhatjuk, mit gondol az édesanya, aki egykor szintetizátoron hallotta játszani tizenéves fiát, a mára már elismert zeneszerzőt, és az is szóba kerül, milyen érzésekkel üli végig színész fia híres monodrámáját, az Egy őrült naplóját, illetve kiderül, mire a legbüszkébb. 

Gábor mesélte egy interjúban, hogyan szerezte 8-10 évesen az első zenéjét a bátyja „megbízására”, mikor a szülők nem voltak otthon, és Tamás kiugrott egy félórára a boltba. Ön emlékszik erre?

Gabi mindig is felnézett a bátyjára, figyelte, mit csinál Tomi a szintetizátorán, láttuk, hogy ő is próbálgatja, méghozzá egész ügyesen. Mondtuk Tominak, mikor hazajött. Kíváncsi lett rá. Feladatot adott az öccsének, és nagyon elcsodálkozott, milyen ügyes. Gabi hónapról-hónapra látványosan fejlődött, csodás dallamok jöttek ki a keze alól. Előfordult, hogy lefeküdtem, behunytam a szemem és úgy hallgattam a játékát, és mondtam neki, hogy „Gabi, neked filmzenét kellene szerezned!” És ez meg is valósult! Az érettségi után felköltözött ő is Budapestre, és jelentkezett egy hangmester képzésre. Miután elvégezte, egy kis biztatás után odament Bodó Viktorhoz, ő meghallgatta a zenéit, és attól kezdve együtt dolgoznak, és Gabi azóta komponál hangokat, effekteket, zenéket filmre, színdarabba. Mondhatni egyenes út vezetett neki idáig. Szerencsére mindkét fiam azt csinálja, amit szeret.

Hogy alakult, hogy Tamás már gyerekként játszott a debreceni Csokonai Színházban?

Úgy történt, hogy unatkoztak a nyári szünetben az egyik barátjával, és találtam az újságban egy hirdetést, hogy az Alföld Színpad két hetes nyári tábort hirdet gyerekeknek. Megkérdeztem Tomit, nincs-e kedvük elmenni. Elmentek, nagyon élvezték. Porcsin László, aki a foglalkozások vezetője volt, megkérdezte Tomit, hogy maradna-e tovább. Így egész nyáron táborozott. Abban az évben mutatták be a Csokonai Színházban a Légy jó mindhalálig-ot, amibe gyerekszereplőket kerestek. Tomi is jelentkezett Porcsin biztatására, és egyből be is válogatták. Azt mondhatom, hogy Tomi 12 éves kora óta színpadon van. A Légy jó mindhalálig után folyamatosan hívták valamilyen kisebb szerepre. Az Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára járt, aminek az épülete a színház mellett volt. Állandóan ott töltötte az idejét. Láttuk, hogy ennek mi lesz a vége.

Tomi nem volt az a szavalós típus, de imádott szórakoztatni. Már elsőben az évnyitón is felállt és bohóckodott a többieknek, míg a gyerekek megszeppenve ültek. Mikor óvodában dolgoztam, bejött meglátogatni, és mivel olyan kisugárzása volt és van is Tominak, hogy a gyerekek is szeretnek a környezetében lenni, egy alkalommal megkértem, hogy kimennék egy kicsit, foglalkozzon addig a gyerekekkel. Aztán kintről hallom, hogy néma csend van odabent. Az óvodások körbe ülték és szájtátva hallgatták őt. Ez a vérében van. De nem tudom, honnan, mert a családunkban senki nem foglalkozott művészetekkel. Az édesapjuk hobbi szinten gitározott, mindketten szeretjük a zenét, de egyikünk sem vágyott szerepelni soha, a fiaink meg a színpadon nyílnak ki.

Annak idején sokat jártak színházba? Nem féltették Tamást, mikor gyerekszínész lett?

Nem jártunk olyan sokat színházba, s bár időközben elköltöztünk Debrecenből, Tomi minden előadását láttuk. A munkaköröm megváltozott, egy gyermekotthonban foglalkoztam állami gondozott gyerekekkel. Oda is gyakran jártak a fiaim játszani, focizni, főleg Gabi. Nagyon sokat jártunk moziba és kirándulni. Nem aggódtunk Tomiért, láttuk, hogy szereti csinálni, és a visszaigazolás is megerősített minket, mindig dicsérték már gyerekkorában is. Azóta is minden róla szóló kritikát elolvasok.

Milyen testvérek voltak?

Mindig is jóban voltak, a nagy korkülönbség ellenére is, 9 év van köztük. Máig nagy szeretetben vannak egymással, ez nagyon jó érzés egy anyának. De nem csak jó testvérek, hanem jó emberek is. Persze én elfogult vagyok.

Hogyan ünnepelték, ünneplik az anyák napját?

Gyerekkorukban korán felkeltek és vagy virágot szedtek, vagy az édesapjukkal elmentek virágot venni. Azzal és verssel köszöntöttek. Most úgy szokott lenni, hogy nálam összejön a család egy finom ebédre, és Andor, a kisunokám a fiaimmal együtt köszönt fel.

Követi a pályájukat?

Természetesen! Tomi nem szereti, ha már a premiert látjuk, mert szerinte általában az 5-6. előadásra áll össze igazán a darab. Gabi sokat dolgozik külföldön, azt nem tudom megnézni, de mindig képben vagyok, hogy mit és hol dolgoznak. Gabi zenekarának, a Freakin’ Disconak a koncertjén is voltam már, azon, ami nem kezdődött olyan későn. Rendszeresen hallgatom otthon a zenéjüket, de élőben, látva, hogy mennyien szeretik őket, még fantasztikusabb élmény volt.

Az Egy őrült naplóját, Tomi monodrámáját háromszor láttam eddig. Mindig más. Nincsenek is rá szavak. Anyaként persze másképp nézem az előadást, nem is felejtem el, hogy mikor először láttam, a darab végén, amikor Popriscsin az édesanyjához beszél, potyogtak a könnyeim, és szívem szerint kirohantam volna a színpadra megölelgetni őt. A végítélet napja és a Woyzeck című előadásokban nyújtott alakítása volt még ilyen megrázó számomra. A Szabadság, szerelem című filmben is játszott, aminek még az elején lelövik. Rossz élmény volt látni, pedig csak egy film, de én nagyon beleérző vagyok.

Mire a legbüszkébb?

Hogy olyan szerény mind a két fiam. Tomi is, pedig annyi díjat kapott már. Büszke vagyok a tehetségükre, az alázatukra. Rengeteget dolgozik mindkettő, de sosem panaszkodnak. Örömmel megyek unokázni, ha szükség van rám, bármikor hívhatnak. Sokszor előfordul, hogy Tomi és Adél egy darabban játszik, vagy egyszerre játszanak két darabban, és nem tudnak Andorral lenni, akkor rám számíthatnak. Szóval a mai napig szoros kapcsolatban vagyunk. Erre is büszke vagyok.

Felidézne nekünk egy-egy történetet a fiúkról, ami nagyon emlékezetes volt, vagy ami most elsőre eszébe jut?

Tomiról gyakran eszembe jut, hogy mennyire várta Gábort. Nagyon vágyott kistestvérre. Egyszer odaállt elénk, és azt mondta, hogy ő nem kér karácsonyra semmit, csak egy kistestvért. Aztán nagyon örült, amikor megszületett az öccse. Gabi gyerekként nagyon szeretett fára mászni. Persze féltettük. Még óvodáskorában történt: lement a játszótérre, egy idő után kinéztem az ablakon, és azt látom, hogy egy nagy fát állnak körbe emberek. Kerestem Gabit az udvaron, nem láttam sehol, akkor már rohantam, mert sejtettem, hogy Gabi van a fán. Egy barátjának felrepült a bumerángja a fára, és Gabi felmászott érte, le is hozta.

Szerző: Bordás Katinka