Az ausztrál színésznő, Cate Blanchett a Pianistnak számolt be a részletekről, hogy hogyan készült fel a Tár című film főszerepére. A filmben Lydia Tárt, egy karrierje csúcsán lévő zeneszerző-karmestert alakítja, így a színésznőnek arra is szüksége volt, hogy magas szinten tudjon zongorán játszani. Erre Virág Emese, a budapesti Zeneakadémia tanára segítségével készült fel – számolt be a Fidelio és a Papageno.
A klasszikus zene nemzetközi világában játszódó TÁR középpontjában Lydia Tár áll, az ikonikus zenész, akit széles körben a legnagyobb élő zeneszerzőnek és karmesternek tekintenek, és aki a világon az első női vezető karmestere egy német zenekarnak. Az író-rendező-producer Todd Field (Apró titkok, A hálószobában) izgalmas új filmje a hatalom változó természetét, hatását és maradandóságát vizsgálja modern világunkban.
„Aggódtam, mert tudtam, hogy ezeket a darabokat kell játszanom, és arra gondoltam, hogy leckéket kell vennem” – nyilatkozta Blanchett. „Szerencsém volt, hogy megtaláltam Virág Emesét, aki a budapesti Zeneakadémián tanít. Hetente egyszer eljött hozzám”. A színésznő ugyanis éppen Budapesten forgatott egy másik projekt miatt, ezért vette igénybe a magyar Virág Emese segítségét.
A szerepre való felkészülés részeként Blanchett intenzíven tanulmányozta a történelem legnagyobb karmestereinek és zongoristáinak mesterkurzusait.
A Tár című film itthon február 16-án kerül a mozikba.
“Az internet korában minden eddiginél nagyobb méreteket ölt a cancel culture, ahol senki sincs biztonságban és az önjelölt rögtönítélő bíróság szinte bárkit alá tud ásni pillanatok alatt. Ennek megvannak az előnyei, de mára annyira a visszájára fordult ez a fajta önbíráskodás és agresszív véleménynyilvánítás, hogy az embereknek sokszor bizonyíték sem kell ahhoz, hogy megbélyegezzenek valakit. Hogy miért térek ki erre? Mert a Tár ezt a folyamatot hivatott ábrázolni, ám messze nem csak végletekben gondolkodva. A cselekményt három részre lehet osztani és mindegyik szegmens más miatt érdekes. Az elsőben megismerjük Lydiát, a sikeres embert, aki férfiakat megszégyenítő maszkulin kisugárzással és határozottsággal bír. Egy interjú során akkor is isszuk a szavait, ha fogalmunk nincs a klasszikus zene mélységeiről. Diákoknak tartott előadásában sajátos nézőpontot fogalmaz meg a mű és a művész elkülönítéséről. Nem mellesleg ez a jelenet egy hatalmas fricska a mindenen megsértődő generációnak és üdítő élmény volt hallgatni, nem beszélve a technikailag kifogástalan felépítéséről” – írta a filmről a Puliwood.
Forrás: Papageno, Fidelio, Puliwood