Két jelölt van: Béres Attila, a 2015 óta regnáló intézményvezető, és Horváth Ádám operaénekes, a Magyar Állami Operaház egykori miniszteri biztosa, főigazgatója. A pályázatok elbírálása és a javaslattétel megtörtént, most a Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottságon a sor, vagyis: hogyan szavaznak. A végső döntés a közgyűlésé, 2024. augusztus 29-e után ez is kiderül – írta meg az Index.

Miskolcon a szakmai bizottság zárt ülésen hallgatta meg és véleményezte a Miskolci Nemzeti Színház főigazgatói székére pályázó két jelöltet, Béres Attilát és Horváth Ádámot. A testület a minisztérium által delegált színházközeli emberekből, továbbá a Miskolci Nemzeti Színház és az önkormányzat képviselőiből állt – számolt be a Minap.

A véleményező bizottság elnöke Matiszlovics Tibor, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkári Titkárság tanácsadója volt. A bizottság tagjai:

• Harsányi Attila, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze,
• Kocsis Andrea, a Miskolci Nemzeti Színház Színházi Dolgozók Szakszervezetének képviselője,
• Fülöp Péter, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója,
• Kirják Róbert, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Igazgatója,
• Szamosi Szabolcs, a Filharmónia Magyarország Koncert és Fesztiválszervező Nonprofit Kft. ügyvezetője,
• Kovács Zsuzsanna, a Miskolci Polgármesteri Hivatal Kulturális Kabinet Kulturális és Sport Osztályának vezetője
• és Ignácz Dávid, Miskolc jegyzője.

A meghallgatás hétfő délelőtt zajlott a városháza közgyűlési termében. A beérkezett pályaművek és az ott elhangzottak alapján a véleményező bizottság javaslatot tett.

Az Index telefonon megkereste Béres Attilát, aki azt mondta, bízik benne, hogy erős, pozitív szakmai döntés születik, ahol a hangsúly a „szakmai” szón van.

A Miskolcon eltöltött évek alatt nagyon megszerette a helyieket, „hihetetlenül színházérzékeny közegnek” tartja a városiakat. Béres Attila így fogalmaz:

„Nem vagyok miskolci. Marosvásárhelyi vagyok, az édesapám filozófiaprofesszor. Az elmúlt tíz évben megtanultam, és iszonyatosan nagy hatással volt rám az a lokálpatriotizmus, ami a miskolciakat jellemzi. Ezért olyan fontos a színház. A miskolci emberek ereje hihetetlen küzdelem. Küzdelem azért, hogy azt a bélyeget, amit a városra rárakott a nemrég történelme, hogy ez egy »acélváros«, azt valahogy közös erővel lekaparják. Ebben a színháznak nagyon nagy felelőssége van.”