A Japán Alapítvány Budapesti Iroda március 1-8. között egy nagyszabású Cinema Kabuki Fesztiválra invitálja a magyar közönséget! Négy rendkívül híres, eredeti kabuki színdarab felvételét tekinthetik meg a budapesti Puskin mozi képernyőjén, egyenesen Japánból, kiváló minőségben. Eredetét tekintve a kabuki egészen az 1600-as évekre nyúlik vissza, és bár különféle hagyományokkal átszőtt, mégis bizonyos mértékben megújuló színpadi előadóműfaj, a négy fő japán színházi műfaj egyike.

A gyönyörű jelmezekkel, lenyűgöző sminkekkel és erőteljes drámákkal a kabukit Japánban a színházi művészet legmeghatározóbb formájának tekintik, amely évszázadok óta hatalmas népszerűségnek örvend, és lenyűgözi nézőit.

Az élő produkciókat, amelyekben napjaink legnagyobb kabuki sztárjai szerepelnek, ma már a legnagyobb felbontású kamerákkal veszik fel, hogy a világ számos mozijában a legmodernebb digitális rendszerekkel tudják levetíteni őket a nézők számára.

2014-ben a MüPa színpadán is bemutatásra került Kócsaglányban afőszereplő többszöri, hihetetlenül gyors jelmezváltásaival kápráztatja el a közösséget, míg Az elátkozott kardban a régi Tokió, azaz Edo piroslámpás negyedébe nyerünk bepillantást. Az Ázsia szerte szimbolikus jelentésű oroszlánok szülői szeretetről és gondoskodásról szóló koreográfia jelenik meg az Oroszlánok táncában, végül pedig a japán Robin Hood, Nezumi, a tolvaj alakja elevenedik meg előttünk a vásznon.

JEGYEK: www.puskinmozi.hu

VETÍTÉSEK:

Kócsaglány (Sagi musume):

Egy fehér nászruhába öltözött asszony táncol a hulló hóban: ő a kócsag szelleme. Finom és érzékeny mozdulatait a shamisen nevű pengetős hangszer, valamint hagyományos japán ének kíséri, amely egy régi, boldogtalan szerelem történetét meséli el. Egy ponton a kócsag felölti múltbéli alakját és egy fiatal, kacér városi leánnyá változik, később pedig újra madárrá lesz, és jelenlegi gyötrelmeit mutatja be az alvilágban. Végül utolsó lélegzetvételével is megpróbál a reménybe kapaszkodni…

Az elátkozott kard (Kagotsurube sato no eizame):

Az elátkozott kard cselekménye a 19. század közepén játszódik Edóban (mai nevén Tokióban), a Yoshiwara nevű vigalmi negyedben, amely kifinomultságáról, csillogásáról és az ott feltűnő csodaszép gésákról volt híres.

Jirozaemonnak, a sebhelyes arcú vidéki selyemkereskedőnek és szolgájának útja hazafelé éppen ezen a városrészen át vezet. Itt, a virágzó cseresznyefák alatt több gyönyörű kurtizánnal is találkoznak – a rendkívül csinos Yatsuhashi pedig csodával határos módon rámosolyog főhősünkre, aki ettől azonnal mély és szenvedélyes szerelemre lobban a nő iránt!

Ki gondolná, hogy ez a véletlen találkozás, ez az egyetlen tekintet valóságos katasztrófához vezethet? Hogy a szerelemből féltékenység és gyűlölet fakad majd? Az előadásban a főbb szerepeket a 20. század végének két jelentős kabuki-színésze, Nakamura Kanzaburo és Bando Tamasaburo alakítják. És fontos szerephez jut egy bosszúszomjas kard is!

Oroszlánok tánca (Renjishi):

Az oroszlán (shishi) alakja a buddhizmus tanaival együtt Ázsiából került Japánba, ahol ezt az állatfajt nem ismerték. Ezért teljes mértékben a fantáziájukra hagyatkoztak, amikor mitikus lényként, az új vallás harcos védelmezőjeként és Mandzsusrí bódhiszattva hordozójaként elképzelték. A legenda szerint oroszlán őrzi a buddhista Paradicsom kapujához vezető kőhidat is. Ezt jeleníti meg a Shakkyo című noh-darab, amelyből ez a kabuki-feldolgozás készült. Itt a történet annyival gazdagodott, hogy két oroszlán (apa és kölyke) szerepel benne, így a játék a szülői szeretetről és gondoskodásról is szól. Ráadásul a Nakamura színészdinasztia fejének kérésére, akit két fia is követ hivatása gyakorlásában, a rendező három oroszlánra komponálta meg az előadást.

Nezumi, a tolvaj (Nezumi kozo):

A címszereplő történelmi figura: Nakamura Jirokichi (1797–1831) híres tolvaj volt Edóban (a mai Tokióban), akit főleg becenevén, Nezumikozóként ismertek, amit magyarra talán a legszerencsésebb „Kisegér”-nek fordítani. Apró termete és bámulatos ravaszsága segítségével több mint száz magas rangú szamuráj erődített otthonába sikerült besurrannia, s ezekből mindig elképesztő értékű zsákmánnyal távozott. Ám amikor elfogták, szinte semmi pénzt nem találtak nála. Kivégzése után ezért terjedhetett el róla az a városi legenda, hogy nyilván minden gazdagoktól elrabolt vagyonát szétosztotta a szegények között. Így válhatott egyfajta japán Robin Hooddá az egyszerű nép szemében. Nem véletlen tehát, hogy Kawatake Mokuami, a bűnözőkről szóló darabok specialistája már a halála után huszonöt évvel kizewamonót, azaz a kabuki erős stilizáltságát háttérbe szorító, a való élet realizmusát bátrabban érvényesítő színművet írt róla.

További részletek és a trailerek a Japán Alapítvány honlapján láthatók: www.japanalapitvany.hu

A Facebook esemény itt érhető el.