SZFETörőcsik MariSzervét TiborMolnár FerencDuda Éva Társulat
  • facebook
  • instagram
  • 2020. november 30., hétfő

    “Erőteljesen számítunk a nézők fantáziájára” – Interjú Vinnai Andrással

    2020. november 20., péntek 06:04

    Ismét közös ősbemutatóra készül a TÁP Színház és a FÜGE Produkció: a Rolettit eredetileg november 20-án mutatták volna be a Jurányi Ház Kamaratermében. A kétszereplős playbackszínházi produkcióról – amelynek próbái jelenleg is zajlanak – az író-rendező-zene-és-zörejszerző Vinnai Andrást kérdeztük.

    Hogyan született meg benned Jakab és János története? 

    Egyik nap céltalanul lődörögtem a Hárs-hegyen, ahol sokszor járok határozott célokkal is; gombászom, rőzsét gyűjtök, vagy madárhangokat rögzítek, de aznap tényleg csak lődörögtem. Az ilyen alkalmakkor gyakorta letérek a kijelölt útvonalakról, és becsörtetek a bozótosba, hogy onnan kémkedjek a kirándulók után. Rosszabb napjaimon köpőcsövezni is szoktam, és ha tényleg magam alatt vagyok, olyankor akár fenyőtobozokkal, apró kövecskékkel is megdobálom a természetjárókat. Ez a nap azonban más volt. Béke volt bennem, meg is esküdtem magamnak, hogy aznap nem használom a köpőcsövet. Ahogy haladtam az út fölött a bokrok között, hirtelen zokogás hangja ütötte meg a fülemet. Két férfit pillantottam meg, ahogy egy padon ülve, szorosan átkarolták egymást, és zokogtak. Közelebb lopóztam hozzájuk, és kihallgattam a beszélgetésüket. Az egyiküket Jakabnak, a másikat Jánosnak hívták.

    Vinnai András

    Kiderült, hogy nemrég ismerték meg egymást, de olyan sok hasonlóság volt az életükben, hogy nagyon hamar nagyon mély barátság szövődött köztük. Nőkről beszéltek, akik csúnyán elhagyták őket. Annyira megérintett ennek a két középkorú férfinak a beszélgetése, hogy azonnal jegyzetelni kezdtem egy falevélre. Az elhangzottak alapján szinte másodpercek törtrésze alatt vázoltam fel a darab cselekményét. Még a neveket sem változtattam meg. Ám nem ez volt a döntő lökés az előadás létrehozásához, ugyanis a két férfi arról is beszélt, hogy milyen jó lenne viszontlátni a történetüket valami jó független színházi előadás keretében. Nyilván előugrottam a bokorból, és messzemenőkig biztosítottam őket, hogy ez garantáltan meg fog történni. Aztán elrohantam, és azonnal dolgozni kezdtem. A darab pedig ripsz-ropsz elkészült. 

    Kik ezek a karakterek? 

    Na mégis kik? A két férfi, akiket a padon láttam. 

    Úgy értettem, hogy mesélj róluk, hogy… milyenek. 

    Jakab egy morózus, zárkózott személyiség, aki néha abban leli örömét, hogy szándékosan viselkedik udvariatlanul, ellenségesen. A fájdalmai miatt, úgy érzi bármit megengedhet magának. János épp az ellentéte: segítőkész, csupaszív ember. Szomjúhozza az emberi kapcsolatokat, még egy pukkanós fóliának se lenne képes ártani, és nagyon ragaszkodó. Nem is különbözhetnének jobban, ám a hasonló jellegű szerelmi csalódás mégis közel hozza őket egymáshoz. A karakterek alapján csináltam egy hosszú és alapos kasztingot, amire kizárólag Jankovics Pétert és Szabó Zoltán hívtam el. Mindketten megkapták a szerepeiket. Egyértelmű volt, hogy ők lesznek Jakab és János, bár, hogy melyikük lesz János, az még jelenleg is kérdéses, Jakabot viszont egyértelműen J. Péter fogja alakítani. Szabó Zoltánt pedig továbbra is kasztingolom. 

    Az ajánlóban azt lehet olvasni, hogy az előadásban nem használtok se jelmezt, se díszletet, se kelléket. Mire számítson a közönség?

    Azért az túlzás, hogy nem használunk jelmezt, mert pucérkodás nem lesz. A kellékekről és a díszletről azért kellett lemondanunk, mert a díszlet, amit legyártattam, nem fért be a Jurányi kamaratermébe, és a kellékek is óriásiak lettek egy csúnya félreértés miatt. De hát azzal főzünk, amink van, úgyhogy mindent elégettünk, és úgy döntöttem, hogy az összes látványelemet akusztikailag fogjuk megoldani hangbejátszás formájában. Ezáltal egyfajta zörejszínházat hozunk létre.

    Régebben hangjátékokat csináltam a Magyar Rádióban, és nagyon szerettem azt a műfajt. Egyre jobban érdekel a hang mint… a levegő rezgése ugyebár. A zeneszerzés is egyre komolyabban foglalkoztat, nagyon sok tanulmányt folytattam az utóbi időben ezzel kapcsolatban, mégpedig megkérdőjelezhetetlen eredményekkel. Nekem közöm van a hangokhoz! És ha ezt most bárki – akár te – vitatni meri, akkor ennek az interjúnak nagyon gyorsan vége fog szakadni. 

    Mire utal a Roletti cím?

    A cím a roletti elnevezésű fagylaltkiegészítőre utal. 

    Hogy zajlanak a próbák egy ilyen jellegű előadásnál?

    Sehogy, mert odakünn egy világméretű járvány tombol. Félretéve a tréfát… Időnként azért összegyűlünk az alkotókkal, és el-elpróbálunk egy-egy jelenetet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy jómagam elkészítem a jelenet hangsávját, majd a színészek eljátsszák, ami történik benne. Például, hogy egy képzeletbeli üvegfalat tapogatnak, vagy egy nem létező kötelet húznak. Most nyilván sokaknak a pantomim szó jut az eszébe, de szeretnék megkérni mindenkit, hogy ne jusson eszébe ez a szó, és ha bárkitől visszahallom, garantálom, hogy nem lesz több interjú. A pantomim egyébként egy teljesen más műfaj. Péter és Zoltán például nem is voltak hajlandók felvenni a testhez tapadó fekete kezeslábasokat.

    A lényeg, hogy erőteljesen számítunk a nézők fantáziájának közreműködésére, mert a két színészen kívül minden más szereplőnek és eseménynek csupán a hangját lehet majd hallani.

    Tehát kiemelném, hogy ezt az előadást aktívan kell majd nézni, és nemcsak úgy tessék-lássék alapon bámészkodni a színpad irányába. Például a nézők képzeletére lesz bízva, hogy miként jelenik meg előttük a barátság határainak őre, vagy János felelőtlen pszichológusa, vagy az óvódáscsoport az erdőben, vagy az elegáns férfi, akit János herén dob egy almacsutkával. Tehát amikor majd visszatér a színházi élet egy új kerékvágásba, csak olyan nézők jöjjenek, akik képesek látni azokat a dolgokat is, amelyek nincsenek ott. 

    Az interjút szerkesztette: Tózsa Mikolt

    Szabó Zoltán és Jankovics Péter

    Az előadásról:

    Vinnai András
    ROLETTI
    avagy Jakab és János legendás barátsága

    Létezik barátság férfi és férfi között? Miért muszáj minden haverságnak civakodó szerelemmé változnia? Miért olyan törvényszerű ez a férfiak között? Itt van például Jakab és János, akik kezdetben csak szomszédok voltak, aztán ivócimborák lettek, majd a komaságot átugorva egyenesen a barátság poklába taszították egymást. Az előadás e két mélyen megsebzett lélek hegesedését meséli el a folyamat szokásos közhelyeinek felvonultatásával: madárfiókák megmentése, varázslat, hangszigetelés, álomösszefonódás, közös gyerekkori betegségek, fagyizás, olajos csuszkamasszázs, visszafogottan látványos közelharcok, légikatasztrófák, az idősek látens gyűlölete, stb, stb… Az előadást szünet, díszlet, jelmez és kellék nélkül játsszuk.

    Jakab: Jankovics Péter
    János: Szabó Zoltán
    emberi hangok: Ördög Tamás,  Lázár Kati, Andrássy Máté,  Sipos Vera, Gigor Attila, Janklovics Péter, Szakács Zsuzsi, Bata Éva, Herczeg Adrienn, Rainer-Micsinyei Nóra

    - Színházi pillanatok az Instagramon -