Kedvenc előadására készül, ami részben az ő történetéből született. 70. születésnapja alkalmából Csákányi Esztert kérdezte a Kultúra.hu.

„52 éve, mióta a Nemzeti Színház Stúdiójába mentem, színpadon vagyok. Borzasztóan hosszú idő! (…) Az a lényeg, hogy találd meg és használd a személyiségedet! Amikor stúdiós voltam, magas sarkú cipőben jártam, fenékig érő póthajat viseltem, és akkor is jól éreztem magam, de még alakulóban volt az énem, a többi nőt utánoztam. (Nem vagyok egyébként magassarkú cipő-ellenes, sőt. Bárcsak bírnám!) Amint lementem a kaposvári színházhoz, megtaláltam magam. Az Amikor találkoztam Barisnyikovval című monodrámában az az utolsó mondatom, hogy „Egész életemben azon dolgoztam, hogy megtudjam, ki vagyok én.” Ez életprogram: rá kell jönnöd arra a formára, amiben jól vagy. Fiatalon sokkal szélsőségesebb voltam, szegény apám (Csákányi László színművész – a szerk.), aki elegáns, csináltatott öltönyöket, cipőket viselt, mindig azt mondogatta: „Eszter, úgy öltözz, hogy veled megyek!” Bírta az őrületemet, de azért megkérdezte, hogy ötvenévesen is így öltözködöm-e majd. Persze számít az évek múlása, de ettől nem kell frusztrálódni” – mesélte Csákányi Eszter.

Arról szólva, miért lett színész, úgy fogalmazott: „Nem tudom. Gimnáziumban már az irodalmi csoport tagja voltam, és szavaltam az ünnepségeken, ott már inkább egyértelmű volt. Szerettem játszani. Jobban éreztem magam, mint amikor tanulni kellett. Voltak jó tanáraim, de inkább szerettem jeleneteket előadni. Pedig ehhez a szakmához is kell a tanulás. Nem is értem, hogyan tudtad megjegyezni egyszerre tíz darab szerepének a szövegét. Igen, de fura módon az agyamnak ez a része valószínűleg megerősödött; hozzáteszem, hogy edzésben is van. Ez tart minket, színészeket életben.”

Arról is mesélt, hogy gyakran elvonul: „Létrehozom a magam nyugalmát. Sokat vagyok egyedül, és imádom. Ha dolgozom, mindig pozitívan teszem, mert rosszkedvűen semmi értelme. Nem minden fenékig tejföl, vannak gyengébb munkák, de azokat is azzal a reménnyel végzi az ember, hogy egyszer csak jó lesz… Aztán mégis tisztességgel végigcsinálja.”

Azt is elmondta, sokat harcolt-e a pályája során: „Folyamatosan azt teszem, mégsem bántam meg semmit. Nem is értek máshoz.”