Ismét somogyi színpadon játszik Csákányi Eszter. Az egykori kaposvári színésznő, a Halhatatlanok Társulatának tagja az Albina – A nő a Nobel-díj mögött címmel a Spinoza Színház monodrámáját adja elő a Kultkikötőben, a balatonföldvári Kulipintyó Villában.

A Somogyi Hírlapnak a kaposvári évek és a boglári nyári színházi bemutatók felidézése mellett arról is beszélt, a Kultkikötőbe egy különleges női sorsot hozott: a szabadkai születésű Vas Albina volt az, akivel Kertész Imre 42 éven át élt együtt.

A történelem viharaiban az asszony vagyonát, lakását háromszor is elkobozták, de életereje, életkedve és szeretni tudása mindezek ellenére megmaradt. Kertészből Albina, ez a nagyon erős egyéniségű nő csinált Nobel-díjas írót: biztatta és teherautó-sofőrként, majd pincérként kereste meg kettejük kenyerét. Nőként megtapasztalta a szabadkai gettót, majd a pesti Gestapo vendégszeretetét, később a kistarcsai kitelepítést.

Arról szólva, hogy emberileg, szakmailag sokáig gátlásos és zárkózott volt, úgy fogalmazott:

„A zárkózottság hamar kinyílt, és szépen végigjártam a ranglétrát, közben tanultam és változtam. Együtt változtunk, mert együtt született ez a magyar színházi világot meghatározó ízlésű műhely, a kaposvári. Akkor indultak a Zsámbékiék által rendezett darabok. Természetesen Komor Istvánt nem szabad elfelejteni, ő hívta be akkor a tehetséges fiatal rendezőket, Zsámbékit, Babarczyt, Aschert. Úgy nyíltam ki, ahogy ez az új színházi világ kinyílt, és új modern formát hozott be a színházi életbe: a valóság megfogalmazását közvetlenül, szélsőségesen és absztraktul. Nagyon különleges csapatmunka volt. Miután vidéki színház volt, mindenféle műfajban meg kellett felelni a gyerekdarabtól a zenés színművekig.”

Összesen 52 éve áll a színpadon, ennek kapcsán kifejtette:

„Kétségtelenül, és ennyi már nem lesz előttem, de bízom benne hogy lesz pár színpadi évem. Jelenleg az Örkény Színházban elég aktív művészi életet élek, dolgozom, szép munkákat kapok. Remélem, hogy az egészségem engedi, hogy továbbra is színpadon legyek.”

Hamarosan utolsó alkalommal játssza Amikor találkoztam Barisnyikovval című önálló estjét. A kérdésre, fiatalon tényleg balerina akart-e lenni, elárulta:

„Ez egy gyermekkori kattanás, szó szerint, a festményekben is Degas balerináit szeretem. Nagyanyám és anyám vitt le a balett-terembe. Gyerekként vékony voltam és törékeny, de az ítészek látták rajtam, hogy nem vagyok balettalkat, ezért nem adták meg a lehetőséget, de ez a téma végigkísért gyermekkorom óta. Már négyéves korom óta táncoltam, és 18 éven át rengeteg zenés főszerepet játszottam Kaposváron a Kabarétól kezdve a Chicagóig. Nagy élmény volt, amikor Amerikában találkoztam Mihail Barisnyikovval, aki meg is hívta egy előadásunkat Pintér Bélával New Yorkba. Olyan nagy hatással volt rám, hogy amikor jött a pandémia, gondoltam, hogy színpadra viszem a kötetét. Találtam rá társakat, Barisnyikov könyvéből Bíró Bence írt egy önálló történetet.”