Rendkívül sokszínű színész, aki – főiskolai tanára jóslatát beváltva – 50 éves kora körül teljesedett ki a színpadon. Harmadszorra jelölték Kaszás Attila-díjra, ennek kapcsán kérdezte a Kultúra.hu.

A kérdésre, megbánta-e valaha, hogy a Radnóti Színházból eljött, ahol tizenegy évet töltött, Csankó Zoltán elárulta: „Nem lehet visszamenni az efféle útelágazásokhoz, hiszen soha nem fogjuk megtudni, mi történt volna velem, ha maradok. Így viszont őrületes kalandokban volt részem. Kezdődött a Nemzeti Színházzal, ahol hatalmas élményekkel gazdagodtam. Olyan színészekkel dolgoztam együtt, akikkel azelőtt legfeljebb futólag ismertük egymást, de soha nem álltunk egy színpadon. Fontos szakmai kapcsolatok és barátságok születtek ott. Kaszás Attilával is ezek alatt az évek alatt lett a felszínes, kollegiális ismeretségből barátság.”

Egykori főiskolai tanára, Versényi Ida azt mondta: ötvenéves kora körül „aratni fog”, most már túl van a hatvanon. Arról szólva, hogy ez egy férfi színésznek jó kor-e, kifejtette:

„Ida néninek igaza lett. Tényleg nagy szerepeket játszottam negyvenhat éves koromtól mostanáig. Van, aki későn érő típus. Talán ő látta, hogy én erre az időszakra válok éretté, a férfiasságom is markánsabb lesz. A főiskolán nem voltam igazán jó pasi, bár a lányok máshogy emlékeznek, én semmit nem éreztem ebből. Inkább arról lehet szó, hogy az ember külső és belső, lelki érettsége összeér. Ahogyan Ida néni megjósolta: tényleg jött főszerep főszerep hátán. Nem tudom, hogy ez Pesten is így lett volna-e.”

Arról is faggatták, mi volt az erőssége:

„A karakterizáló képességem. Nagyon sokféle szerepet lehetett rám osztani – a Radnótiban is nagyon szélsőséges figurákat játszottam –, és szerintem ez most is így van. Soha nem kerültem semmilyen skatulyába. Vannak színészek, akik minden szerepet magukra húznak. Annyira meghatározó a karakterük, hogy bármit játszanak, a közönség ugyanazt várja tőlük. Az én esetemben ez nem így van. Biztosan megvannak a jellegzetes gesztusaim, de igyekszem nem egyforma lenni. Ez nem könnyű, pláne, ha az ember már sok hasonló szerepet eljátszott.”