Önálló estje, a Hogyan értsük félre a nőket? a háromszázadik előadáshoz közeledik, és már készül a folytatása is. Csányi Sándort kérdezte a Népszava.

A teljes interjú ITT olvasható.

Saját karrierje mellett a fia­tal tehetségekre is odafigyel. Két éve a MeSeKő Alapítvánnyal közösen olyan fiataloknak segített, akik mélyszegénységben vagy állami gondozásban élnek, és az anyagi helyzetük nem engedte meg, hogy színiiskolába járjanak. Arról, mit tanított a fiataloknak, kifejtette: „Amit magam is megtanultam az élettől. Én például négyszer jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mire bejutottam. A felvételiken pedig monológokat kellett mondani. Akkoriban a kaposvári színházban statisztáltam, így hát kértem segítséget a társaimtól, hogy ők miként mondanák el az adott szövegeket. Begyakoroltuk, hogy mikor üljek le, mikor álljak fel, de az egész egyszerűen nem működött. Három éven át próbálkoztam ezzel a módszerrel. A negyedik alkalommal Ascher Tamás éppen Kaposváron rendezett, akkor tőle kértem segítséget. Leültünk a színészház nappalijában, és ő kérte, hogy mondjam el azt a Petri-verset, amit kiválasztottam. Kiálltam a szoba közepére, és mondtam ahogy jött belőlem. Rengeteg kiabá­lással, komoly önimádattal. Még jónak is éreztem! Amikor vége lett, Ascher megkérdezte: te, figyelj már, érted azt, amiről beszélsz? Aztán szóról szóra végigelemezte a verset. Olyan volt, mint amikor egy krimit megfejtenek a film végén. Hirtelen minden világossá vált. A verset ekkor újra elkezdtem mondani, de Ascher megállított. Azt mondta, nem érdekli, hogy játszom el, a lényeg az, hogy értsem, amit előadok. Ez felszabadítóan hatott rám. Hiszen ha értem a verset, akkor onnantól fogva úgy mondom el, ahogy akarom.”

Arról is beszélt, milyen tanácsot adna a mai ­fiatal színészeknek: „Hogy szeressenek játszani. De aki tehetséges, annak ezt úgysem kell magyarázni. Azt látom, hogy ez a generáció már tudatosabb, mint mi voltunk. Sokkal több önbizalmuk van. A szakma lényege azonban nem változik. A színésznek a játék valódi öröm kell, hogy legyen. Szokták is mondani: olyan hangszert válassz, amivel nem gond a gyakorlás.”

Csányi Sándort mint volt SZFE-s hallgatót is faggatták az egyetem körül kialakult helyzetről: „Életem legklasszabb négy évét az SZFE falai között töltöttem, ezért elfogult vagyok a volt taná­raimmal. Zsámbéki Gábor, Máté Gábor, Ascher Tamás, Székely Gábor, Zsótér Sándor, Hegedűs D. Géza és a többi tanár, mind ott voltak az épületben reggeltől estig. Amikor ugyanis délután leadták az órájukat, és elmentek játszani, utána még éjjel visszajöttek próbálni. Ezekért az éjszakai pluszpróbákért természetesen egyetlen tanár sem kapott egy fillért sem. Másfelől ez egy befogadó közeg volt. Senki nem nézte, nem kérdezte, hogy ki hova szavaz, ki jobboldali, ki baloldali. 2020 őszén szerintem a legfőbb probléma az volt, hogy nem alakult ki párbeszéd az egyetem vezetősége és a kurató­rium között”

Saját bevallása szerint nem tervez a jövőben tanítani, mert sok az elfoglaltsága, másrészt „türelmetlen ahhoz, hogy jó tanár legyen”: „A kollégáimmal is türelmetlen vagyok, és nagyjából mindenkivel. „

Az interjúból az is kiderül, hogy készül önálló estje második része is, a címe: Hogyan neveljünk rosszul gyereket: „Mivel erre az életben remek példák vannak. Milyen furcsa, hogy sokan azt hiszik, a gyereknevelés összeköt, miközben az első két évben pont, hogy elválasztja a szülőket.” A kérdésre, felesége, Tenki Réka is részt vesz-e az írásban, azt felelte: „Ha azt kérdezi, hogy az ide­geimre megy-e, akkor igen. A viccet félretéve, Réka jó kvintesszenciája a nőnek. Egyszerre humoros, szellemes, okos és nőies. És nagyon szerethető. A darab tele lesz az ő mondataival.”