Mi a teendő abban az esetben, ha az ember a szülőszoba ajtajában döbben rá arra, hogy nemcsak a gyerekekkel nem tud bánni, a nőkkel sem? Miért a mi hibánk, ha Ők rosszat álmodnak? Miért baj, ha őszintén válaszolunk arra kérdésre, hogy fogytam-e? Érdemes-e, a friss jogosítvánnyal vezető feleségünknek tanácsokat osztogatni a forgalomban? Eljön-e az a pillanat egy nő életében, amikor azt mondja: Köszönöm, van elég cipőm, nem kell több. Illetve, hogy mindezek ellenére, miért dobban meg mégis a szívünk, ha belép a szobába?

Nos, ezekre a kérdésekre nem tud választ adni az előadás. Viszont számos hasonló kérdést vet fel az együttélés nehézségeiről, szépségeiről, öröméről. (Magunk között szólva: inkább nehézségeiről.)

Egyszemélyes vígjáték, nyolc különböző karakter, hetven percben. Csányi Sándor előadásában. Egy részben, szünet nélkül.