Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a terveiről és arról is kérdezte a Magyar Narancs, miért távolodott el a Freeszfétől.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

Az előző igazgató, Kovács Géza felkérésére indult, s mind a társulat, mind a szakmai bizottság egyöntetűen támogatta. A felvetésre, ez szokatlanul sima út manapság egy színházigazgatói kinevezéshez, Csató Kata elmondta: „Azért belülről nézve volt izgulni való, hiszen egy nyílt pályázatnál bármi megtörténhet, de végül nem akadt más jelentkező. (…) A társulatot is jól ismertem, hiszen korábban rendezőként és színészként is dolgoztam velük. De hozzátartozik az is, hogy a teljes anyagi kiszámíthatatlanság miatt a színházigazgatói szék sem túlságosan kényelmes mostanában.”

Azt is elárulta, közrejátszottak-e megélhetési okok is abban, hogy feladta a szabadúszást:
„Nem. Már nagyon régen elhatároztam, hogy inkább vállalok plusz civil munkákat, hogy a megélhetés miatt ne kelljen rossz művészi kompromisszumokat kötnöm. Voltam asszisztens az HBO-nál, fejtem tehenet, dolgoztam egy nigériai üzletembernek, aki buszok forgalmazásával foglalkozott, legutóbb pedig egy ügyvédi irodában titkárnősködtem. A különbség annyi, hogy most egyetlen munkám lesz, nem kettő-három.”

Azok közé tartozott, akik átmentek a Freeszfébe, elnökségi tag, sőt elnök is volt ott. Annak kcspán kifejtette: „Csak az elnökségből álltam fel, tagként nem léptem ki. Úgy éreztem, jobb, ha három lépést hátralépek. Addigra a vállalásaim oroszlánrészét elvégeztem. A legfontosabb ezek közül az Emergency Exit Program volt, amelynek segítségével az SZFE-ről eljött hallgatók külföldi egyetemek közreműködésével diplomához juthattak. Hogy miért távolodtunk el? Azt hiszem, nem tartunk még ott, hogy akár egy ilyen szabad közösség is fel tudjon vállalni egy más gondolkodású embert. Pedig a demokratikus létezéshez ez is hozzátartozik, és nem vesz el semmit az egész ethoszából. Ez a másság részben abból ered, hogy a bábszínház még ma is a színházi élet margóján létezik. Hozzájön, hogy nő vagyok, hogy külföldön, Białystokban végeztem és nem itthon. Gond volt az is, hogy nem tisztáztuk előre, hogy kinek meddig tartanak a kötelességei és a jogai, ami konfliktusokat generált, például azért, mert én komolyan vettem a határidőket. Tény, hogy én is sérültem ebben. Amit a legjobban sajnálok, hogy elmaradt az a fontos lépés, hogy a tagoknak tisztázzam a döntésem okát.”

A Mesebolt Bábszínházról szólva hozzátette:
„A legfontosabb, hogy egy pici, de nagyon jó állapotú társulatról, az egyik legmagasabb színvonalon működő hazai bábszínházról van szó. Szeretném ezt a színvonalat megőrizni, ehhez tettem hozzá (…) kiegészítő ajánlatokat. (…) Ugyanakkor vannak nehézségek is: mindenekelőtt az épület állapota. A másik, hogy hamarosan lejár a bábszínház működtetésére vonatkozó, az állam és az önkormányzat között meglévő szerződés, plusz jönnek az önkormányzati választások. Amilyen intenzitással az állam vonja ki magát a kultúrából és ezen belül a színházból, gyakorlatilag tervezhetetlen, hogy egyáltalán hány bemutatót tudunk tartani. Amit a fenntartótól kapunk, az a bérekre elég. Ha nincsenek bemutatókra kiírt pályázatok, akkor nincsenek bemutatók. Így egyáltalán nem lehet tudni, meglesznek-e azok az összegek, amelyek alapján évadtervet lehet készíteni. Másrészről nem vagyok egy autoriter vezető, úgy gondolom, a társulattal és az őket képviselő művészeti tanáccsal közösen kell majd kitalálni sok mindent. Most éppen egy új darabot rendezek a színházban, és ez jó alkalom arra, hogy valamennyi színésszel és munkatárssal el tudjak beszélgetni, megismerhessem, milyen gondjaik, igényeik vannak.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

Szerzője: Turbuly Lilla