A lengyelországi varsói Színművészeti Egyetem BábTanszékén Bialystokban bábszínész és bábrendező diplomát szerzett, évekig tanított az SZFE-n, jelenleg a Freeszfe Egyesület elnökségének tagja. Csató Kata bábrendezőt kérdezte a bien.hu.
A teljes interjú ITT olvasható.
Arról szólva, hogyan telnek a hétköznapjai, Csató Kata elárulta: „Jelenleg a Freeszfe Egyesület elnökségében dolgozom és mivel egy új egyesületről, egy új rendszerről, struktúráról van szó, amit fel kell építeni. (…) Szeretném, ha a Freeszfe olyan szárnyakat kaphatna, amit megérdemel, és nagyon jó lenne még sokat rendezni és játszani. (…) Ezzel párhuzamosan az Európai Szabadúszó Művészek Egyesületének (mely civil szervezet szintén) a következő évadját állítjuk össze, melyben egy fesztiválprogram is szerepel.
A kérdésre, hogyan és mikor vált hivatásává a bábrendezés, azt felelte: „Az egyetemen eltöltött éveim alatt. Előtte is sokat dolgoztam színházban, bár azokban az időkben prózai színházban játszottam színészként, majd a bábtanszékre vettek fel. Három éves alapképzés után kellett specializálódnunk, és úgy döntöttünk (Veres András kollégámmal, akivel együtt folytattuk a tanulmányainkat), hogy mindkét szakot elvégezzük egyszerre: a bábszínészt és a bábrendezőt. Az egyetem alatt találtam meg magamnak ezt a műfajt. Amikor rájöttem, hogy a gondolat sokkal jobban foglalkoztat. Hogyan lehet jól adaptálni a színpadra mindazokat a számomra fontos érzéseket, ideákat, amik foglalkoztatnak. (…) Az egyértelműségében és az összetettségében rejlik a bábművészet varázsa. Hihetetlenül izgalmasnak tartom, amikor elkezdek foglalkozni egy témával, hogy mivel és hogyan tudom megfogni a gondolatot szövegben, képben, mozdulatban. Milyen eszközökkel tudok jól kommunikálni a nézőimmel (legyenek bárhány évesek)Azt is elárulta, mi tesz egy bábelőadást a felnőttek számára is élvezetessé: „Jó előadás van és jó néző. Természetesen egy jó előadáson a néző nem azzal foglalkozik, hogy bábelőadást néz vagy mást, hiszen leköti a téma, amit lehet, hogy éppen bábokkal mutatnak be. Sőt vannak kortalan előadások. Olyan előadások, amik mást mondanak egy gyereknek, mint egy felnőttnek, de minden generáció megtalálhatja maga számára érdekes kérdéseket, válaszokat, problémákat.”