Uklejevoban családi dráma zajlik. (Ugyan mi más történhetne egy olyan faluban, melynek neve „snecit” jelent, azaz szürke, kis, jelentéktelen halat.) Úgy tűnik a Cibukin család sorsa unalmasból rosszra fordul. Végre történik valami, gondolják és máris érzik, hogy élnek. Ha az ember érzi, hogy él, annak rossz vége lesz. (Vagy pedig az Isten kénytelen végre felkelni téli álmából.)

Forgács Péter, Enyedi Éva, Erős Mara, Kárpáti Barnabás, Varga-Járó Sára, Krasznai Vilmos szereplésével készült produkciót mutat be Csehov elbeszélések alapján Gálhidy Sári rendezésében, január 28-án, 1 órakor.

Ajánló sorok a darab elé:

“Mostanában sülve-főve együtt vagyok Szamorodovval. Ő az, aki a leveleimet is írja. Gyönyörű kézírása van. Ha elmondanám, hogy milyen ember is ez a Szamorodov, el se hinné!

Muhtarnak hívjuk, mert olyan fekete, mint valami örmény. Keresztüllátok rajta, úgy ismerem, mint a tenyeremet, és Szamorodov ezt tudja, azért jár utánam, nem tágít mellőlem, most már semmi sem választhat el egymástól. Nekem csalhatatlan a szemem. Meglátom például a zsibvásáron, hogy egy paraszt inget árul.

Azt se tudom miféle ing az, csak valami súgja: lopott jószág, és csakugyan kisül, hogy az ing lopott jószág! Úgy bizony! Lopni mindenki tud, de megtartani, az más! Nagy a föld, még sincs hol eldugni a lopott holmit.”

Közreműködik: 
Mohácsy Lőrinc Ágoston – nagybőgő
Báthori Lénárd – zongora

Látványtervező (és a grafikát készítette): Domahidy Veronka
Zeneszerző: Mohácsy Lőrinc Ágoston
Fordító: Devecseriné Guthi Erzsébet
Dramaturg: Réder Ferenc
Asszisztens: Csaplár Júlia
Rendező: Gálhidy Sára
Osztályvezető tanárok: Ascher Tamás, Forgács Péter

Fotó: Fárizs Mihály