Cseke Péter: „Ha a politika nem avatkozna bele, remekül meglenne a magyar színházi élet”
2021. március 15., hétfő 16:09
A Kecskeméti Katona József Színház igazgatóját kivételesen értékes, több mint négy évtizedes művészi pályafutása, a szakma és a közönség körében is méltán sikeres színészi, valamint a magyar színházművészetet sokoldalúan, magas színvonalon szolgáló, keresztény szellemiségű művészetpedagógiai és színházvezetői munkája elismeréseként jutalmazták Kossuth-díjjal. A direktorral beszélgetett az Index példaképeiről, az elmúlt év viszontagságairól, illetve a színházi szakma kettészakadásáról.
Az Index interjúját itt olvashatják.
Tavaly, 2020-ban Érdemes Művész lett. A kérdésre, számított-e arra, hogy idén is kitüntetik, Cseke Péter elmondta: „Egyáltalán nem gondoltam erre. A tavalyi kitüntetés is nagy boldogság volt, az idei nyilván halmozottan nagyobb. Mint színházigazgató 13 éve nagyon sok kollégámat és munkatársamat terjesztettem fel különböző díjakra. Magamat nyilván soha. A kulturális kormányzat feladata, hogy figyelemmel kísérje az intézmények vezetőit, alkotóit, illetve azok munkáját. Örülök, hogy ez így is történik.”
Arról szólva, hogyan élte meg az elmúlt egy évet, mint színházigazgató, kifejtette: „Nehéz helyzetben vagyunk, de egy ország, egy világ van hasonló cipőben. Olyanban, amiben eddig nem voltunk. Hála az égnek, nem éltünk át háborút, de számomra ez a szituáció most olyan. Háború, amiben láthatatlan ellenféllel küzdünk, mindenki a maga módján. Az első nagy sokk után, amikor tavaly újra nyitottak a színházak, minden elmaradt előadásunkat pótolni tudtuk. Ősszel volt három bemutatónk, azóta folyamatosan a háttérben dolgozunk. A színházon belül megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből. Bizakodunk. Én különben is optimista típus vagyok.”
A kérdésre, mint színházigazgató hogy látja, mit lehet tenni azért, hogy közeledjenek az álláspontok, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a szakma képviselői, azt felelte: „Ez jó nehéz kérdés. Magyarország nem nagy ország. A művészeti életben, az alkotókat tekintve, mindenki ismer mindenkit. Ha a politika nem avatkozna bele, remekül meglenne a magyar színházi élet. Többször bebizonyosodott, hogy tudunk közösen gondolkodni, alkotni. De abban a pillanatban, amikor valaki ásót hoz, és tovább mélyíti az árkot, a felek egyre távolabb kerülnek egymástól. Jó lenne, ha lecsillapodna ez a gerjesztett hangulat, és hagynák a színházat élni, létezni. Soha, egyik alkotómtól sem kérdeztem, hogy hová teszi az ikszet, mert csak az érdekel, hogy milyen művész. Csodálatos hivatás a miénk, a szakmánk már több mint 2500 éves, bízom benne, hogy ezután is minimum ennyi év vár rá.”