Rég játszott. A Radnóti Színház Antigoné-előadásában, a vak jósként tért volna vissza, de visszaadta a szerepet. Az új évszázadban vendégnek érzi magát. Cserhalmi Györgyöt, a Nemzet Színészét kérdezte a Fidelio.

Néhány hete volt a bemutatója Esterházy Péter Tizenhét hattyúk című drámájának a Magyar Színházban, amelyet egykori tanítványának, Péteri Lillának rendezett. Erről szólva úgy fogalmazott: „(…) Péteri Lilla egyszerűen csodálatos, ülök a nézőtéren, már nem pofázok bele, már nem kínzom mondatonként, elnémulok. Ez Lilla munkája, én azért voltam ott, hogy ne ütközzön össze saját magával.”

Lilláék osztálya óta nem tanít. A kérdésre, hiányzk-e, azt felelte: „Én nem tanítottam, felszabadítottam őket, ennek lettem a szolgája. A nyelvet forszíroztam mindig. (…) Mindig azt mondtam nekik, az utolsó nemzedéke vagyunk azoknak, akiktől még hallhatjátok azt az idegesítő mondatot, hogy „nyelvében él a nemzet”.”

Hosszú idő után a Radnóti Színház Antigonéjában tért volna vissza a színpadra, Teiresziaszt alakította volna, de saját bevallása szerint a betegsége miatt nem bírta volna hanggal: „Amikor felfogod, hogy ez nem megy, az felér egy tökön rúgással. És sajnálom a színházat, a partnereket is, akikkel együtt lettem volna. És közben olvasom a híreket az orosz-ukrán háborúról, ennek fényében minden eltűnik, pitiánerré válunk az egészben.”

Az MMA székfoglaló beszédéről szólva úgy nyilatkozott: „(…) Azt akartam leírni, elmondani, hogy mit tapasztaltam 1971 óta, amióta a szakmában vagyok. Azt is gondoltam, akadémiai székfoglalót kell írni, nem benyalós dolgozatot. Főleg szakmai kérdésekkel foglalkozom benne, de a szakmának vannak morális kérdései, amikre időről időre a szakma elfelejt választ adni. Egyáltalán, hogy kik vagyunk mi ebben. Úgy fejezem be a dolgozatot, hogy „Állj, ki vagy”, nem úgy, ahogy szöveg szerint van: „Te állj, s felelj, ki vagy”. Mindenkinek felelőssége van.”

Vidnyánszky Attilához sok minden köti, a közös munkák, a Kaposvári Egyetem, a Nemzeti. Arról szólva, szakmailag, emberileg, politikailag tört-e meg, úgy felelt: „Helyrehozhatatlan. Attila olyat követett el, amit nem szabad, beleavatkozott egy olyan dologba, aminek nem volt ott az előzményénél. Fogalma sincs, hogy mi történt itt velünk azokban az évtizedekben. Az, hogy a mestereimbe belerúg, hogy leügynöközi őket, azt kikérem magamnak. Megszakadt köztünk minden. Az elején baj volt, még gondoltam, lehetne valami normális beszélgetés. Nem lett, de mára már nem baj. Ez ma a természetes állapot, amiből nagyon sokat fogunk profitálni. Elképesztő pozitív hozadékai lesznek egy új nemzedék számára, hogy megtanulják, hogyan nem szabad. Azt remélem, ezek a fiatalok nem lesznek olyan hiú barmok, mint amilyenek mi voltunk.”