VígszínházGalambos ErzsiBalázsovits LajosCserhalmi György
  • facebook
  • instagram
  • 2022. október 1., szombat
    banner_bigBanner4

    Cserhalmi György: “Eszem ágában sincs meghalni”

    2022. szeptember 23., péntek 10:38

    Bár már öt éve nem állt színpadon, idén három díjjal is kitüntették. Mégsem csupán a múltat idézte fel Karafiáth Orsolyával a Magyar Narancsban, a sorsfordító pillanatok és személyes emlékek felidézése kapcsán terveiről is szó esett. Lapszemle.

    A nagy visszatérést, a Radnótiban az Antigonét a hangja miatt mondta le: “A terápia utóhatása, hogy máról holnapra elmehet a hangom. Elmondtam persze ezt a rendezőnek is előre, mindenki tudta. Mindenféle ötlet jött, hogy csináljuk csak azért is, de én már csak ilyen megrögzött vagyok: vagy úgy csinálom, ahogy szerintem vállalható, vagy sehogy. De az is bennem van, hogy már nem akarok többé úgy játszani, mint annak előtte. Máshogyan szeretnék, és még nem tudom pontosan, hogyan. Nincs kipróbálva a dolog, a növendékeimre sem akartam ráerőltetni magam. De az az egy év, amelyet a halálos ágyán fekvő feleségem mellett töltöttem, alapjaimban megváltoztatott. Nem voltak ott nagy gesztusok, fortissimók. Csak a nyugalom. Röhögő- és sírógörcsök voltak azért, de nagy amplitúdók, mint a színpadon, nem történtek.

    Nem tudom eztán elképzelni, hogy kimegyek a színpadra és őrjöngök, nagy mozdulatokkal. Amit átéltem, mélyen belém épült. Persze az is ott van, hogy nincs jogom ezt az egészet kitenni. Mintha árulás lenne. Máskor meg azt érzem, ezt tőle kaptam, ezért meg kellene csinálnom, tartozom neki ezzel.”

    Cserhalmi György elárulta, most rendezi a jegyzeteit, amelyeket napi szinten, olykor persze kihagyásokkal a pályája kezdete óta ír: “Egészen döbbenetes figyelni, kinek mi fontos egy történetben, hogy egyáltalán mi marad meg. És a leglidércesebb azt nézni, hogy sokaknál lehetett tudni, meg is tippeltem, mi lesz a vesztük.”

    A kérdésre, a jellemünkben lenne-e a sorsunk, úgy válaszolt: “Ezek csak érzetek. De fatalistának tartom magam. Sok olyan dolgot tettem, amivel kimondottan kihívtam magam ellen a sorsot.

    Kérdezzük meg a jóistent, mi a véleménye annak a túlélési esélyeiről, aki leugrik 18 méterről? ‘Ez annyira hülye, hogy még maradhat!'”

    Cserhalmi György azt is megemlítette, hogy még mindig évi 4 millió színházjegyet adnak el Magyarországon: “Persze ebben benne vannak azok, akik sokat járnak színházba, de a szám magáért beszél. Erős az igény még mindig a szabad színházra. És amelyik színház nem szabad, azt elkerülik, elutasítják. Talán ez lehet valami elégtételféle a mi életünkben. A színházak, amelyekből bennünket kirühelltek, tök üresek. Őket a nézők rühellték ki. (…) Mindig gyanús: magán röhög ez vagy rajtam?

    Aki jól csinálja, az veszélyes. Vidnyánszkyék kolbásznak néztek egy karót, és lenyelték egészben. Aztán nem tudták megemészteni, hát úgy maradtak.

    Nem is olyan rég, a nemzet színésze választás miatt összefutottunk. Kínos két mondat repült oda-vissza. Megpróbáltunk mosolyogni, neki is repedt a bőr az arcán, nekem is. Itt már nincs se jó gesztus, se jó mondat. Csak kölcsönösen gonosz gondolatok.”

    Nemrég azt mondta, a növendékek egyenesen szerencsések, hogy mindezt átélhetik: “Ez egy zabigyerek kor: ez a korszak olyan, mintha a harmincas évek frigyre lépne a hatvanas évekkel. A gyerek, akit nevelünk, ugyanúgy hajaz Horthy Miklósra, mint Kádár Jánosra. Dermesztő a szituáció, ebből csak okulni lehet. A fiataloknak el kell gondolkodniuk azon, hogy engednek-e majd még egyszer maguk köré egy ilyen világot kiépülni. A történelem nem direktben tanít. És ezek felettünk ki fognak feküdni. (…) A fiatalok meg, mint a kagylók, kiizzadják majd a gyöngyeiket. Előbb-utóbb mindig megtörténik. Ha csak a színházat nézzük: a mi szakmánk idestova háromezer éves. És még mindig elpusztíthatatlanul jó állapotban van. Hogy néhány szellemi bugris most tombol, attól a szakma még nem fogja összeszarni magát.

    Ami pillanatnyilag van, az valóban gyalázat, de ez a háromezer év úgy lerázza ezt magáról, mint kutya a vizet. Persze azt nem mondom, hogy a színház most nincs zavarban. A pandémia után jött a háború. És nincsenek válaszok. De nagyon sokan gondolkodnak. És ez jó. Nem tudjuk, mi a jó színház, de sokan törekszünk rá.”

    Ösztönös színésznek tartja magát, mégis Esterházy a kedvenc írója, bár Petri meg a kedvenc költője. Ennek kapcsán úgy nyilatkozott: “Nem vagyok analitikus típus, képtelen vagyok bárkit elemezni, még a szerepeimet se szoktam. Aljasan zsigeri színészalkat vagyok. És szerintem az intellektualitás is valahol a gyomorban, a zsigerekben van. Áradni kell. Nem tudom, a tehetség hol lakik az emberben, és az is biztos, hogy ez a szakma csak részben tanulható.”

    A beszélgetés. során az is szóba került, miért épp most kapta meg a Hazám és a Radnóti antirasszista díjakat: “Amikor jó pár éve a zsidó állam kitüntetett a toleranciadíjjal, akkor azt a következetességemmel indokolták, hogy mindig ugyanazt mondom. Azóta sem beszélek másképp. Talán ebben a díjözönben az is benne van, hogy a betegségem miatt mindenki fél a posztumusztól. De hát eszem ágában sincs meghalni.”

    A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

    Szerző: Karafiáth Orsolya

    Cím: ,,Lenyelték egészben” / Magyar Narancs 2022.09.22 – 28,29,30. oldal

    banner_bigBanner1
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram