A sikerek és a népszerűség ellenére mégis a családja elismerésére vágyik a legjobban. Örül, ha megismerik az utcán, de még jobban, ha az unokáinak szükségük van rá. Cserhalmi Györgyöt Szegő András kérdezte.
A Nők Lapja interjújából:
Cserhalmi Györgyöt elsőként unokáiról kérdezték, akikkel saját bevallása szerint rengeteget játszik: “Amikor játszom velük, akkor nem mímelhetek amolyan tessék-lássék módon semmit, amit rossz napjaimon színpadon vagy filmen olykor megtettem. Nagyon sokszor nem is buktam meg vele, mert felszínesen hihetőnek is tűnt. De náluk nem! Az unokák azonnal észreveszik, és unatkozással hozzák tudtomra a csalárdságomat. Megszégyenítenek, én pedig majd” elsüllyedek. Nekik nem számít a Kossuth-díj, az Európa- díj, előttük bukott ripacs leszek egy pillanat alatt, ha nem vagyok teljesen hiteles a játékban. Ma már nagyon sajnálom, hogy csak későn jöttem rá sok dologra. Szégyellem, de nálam is jött az “apuka dolgozik” maszlag. Többet kellett volna együtt lenni a családdal, reggelizni, együtt kirándulni, utazni, meg ilyesmi. Ehelyett én mentem, hogy elkészítsek még két rossz filmet, ezek a pillanatok pedig örökké hiányoznak majd az életemből.”
Azt is hozzátette, most szívesebben játszik nekik kutyát meg macskát, mint például a színházban Lear királyt nagy koszorú-koronával a fején. “Ez egyébként az egyik nagy álomszerepe a színészeknek, mert úgy tűnik, mintha glória fonná körbe fejüket. Ezzel nekem mindig bajom volt. Glória nélkül szeretnék élni, ha úgy adódik, akkor glória nélkül dolgozni, és így végigkísérni a gyerekeket a szalagavatóig” – árulta el Cserhalmi György.
A kérdésre, mit mond az unokáinak, ha megkérdezik, mit jelen a hírnév, azt felelte: “Én ebben már rég nem hiszek. A legjobb úton halad a világ arrafelé, hogy megszűnjék, kitörlődjék az emberi emlékezet. Mindent rögzítenek, archiválnak digitálisan, az létezik, ami megmarad képen, filmen, hangszalagon, félresuvasztva, soha elő nem véve valami feneketlen tárhelyen, minden egyéb kitörlődik. A bennünk lévő emlékek, élmények, villanások mind inflálódnak. Egyre kevesebb a megismerés, a kapcsolat, az egymással törődés, a felidézés.”
Arról is beszélt, mindenféle betegségek miatt 4 éve nem állt színpadon, filmen is csak egy rövid jelenetben fordult elő Bodrogi Gyulával: “A legnagyobb meglepetésemre többen szóltak az utcán, rendelőben, üzletben, hogy láttak a moziban, és mennyire örültek nekem. Ezt nem gondoltam volna, és nagyon jólesett. (…) Az igazi rangot nem az adja, hogy milyen szerepeket osztanak rád, mennyire ünnepelteted magad, miként hozsannázik rólad a kritika, hanem hogy az utcán megismernek- e, a közönség számon tart-e, hogy mit jelentesz az emberek számára. Ez adja egy színész rangját” – szögezte le a Nemzet Színésze.
A kérdésre, szerinte mit jelent a szabadság, elmondta: “A mi generációnk számára egészen mást jelentett. Méltóságot, egyenességet, önállóságot. Úgy veszem észre, manapság pedig a számítógép, a világháló jelenti a szabadságot, a virtuális világ révén érzik magukat szabadnak a fiatalok. (…) Számomra a gondolat, a megélt élet marad a szabadság.”
A teljes interjú a Nők Lapában olvasható.