A Nemzet Színésze a WMN Elviszlek magammal című sorozatának vendégeként nyilatkozott.
Cserhalmi György Budapesten született, de élt Debrecenben is, mivel operaénekesnő édesanyját oda hívták játszani és tanítani. Révfülöphöz is kötődik, ott a nagymamájának volt háza. Édesapja a háború után sosem talált vissza sem az eredeti szakmájához, sem önmagához.
Az aktív férfi minta kántor-tanító nagyapja volt számára, ő „mutatta be” Istennek, együtt járták az erdőt is – ahogy most az unokája járja vele.
Először sportolónak készült, vívott, de végül a színészi pályát választotta, elsőre felvették a Főiskolára. A filmezésbe először kaszkadőrként került be, mert a sportolói múltja már főiskolásként hozzásegítette a kaszkadőri munkához. Több mint 200 filmben játszott, de közben igyekezett férjként és apaként is helytállni – a feleségével, Erzsébettel gyerekkorában ismerkedett meg. Erzsi 2016-ban meghalt rákban, az utolsó évben a férje ápolta. Lánya, Sára filmrendező és két unokája van: Lenke és Gáspár.
Néhány évvel ezelőtt ő is megküzdött a rákkal, több szervét érintette a betegség, amit csak úgy hív: A gonosz.
Azt mesélte, hogy a felesége betegsége által már megtanulta, mi történik, csak azt nem tudta, hogy a kemo után mi jön. De nemcsak erről mesélt D. Tóth Krisztának, hanem generációkon átívelő jó és kevésbé mintázatokról, munkáról és apaságról, nagypapaságról és arról, hogy a nosztalgia vajon tényleg a halál előszobája vagy sem.