Több mint egyórás interjút készített Cserhalmi Györggyel Veiszer Alinda új műsorában. A Nemzet Színészének az 1989. március 15-én felolvasott 12 pontjáról és a nemrégiben a Magyar Művészeti Akadémián mondott, nagy port kavart székfoglaló beszédéről is esett szó.
A teljes, több mint egyórás adás ezen a linken nézhető meg jelképes támogatásért cserébe.
„Voltam én sokszor” március 15-i ünnepségeken, szétvert ünnepségeken is – idézte fel Cserhalmi György. A szétvert március 15-i ünnepségek után, ahogy a színész fogalmaz, „én a proliszakaszban voltam”, nem voltak ellenzéki kapcsolatai sem, ezért 1989-ben „meg is lepett engem, hogy megkerestek ezzel a 12 ponttal”. A megkeresésre gondolkodási időt kért: „Gyalázatos, ciki, hogy betojtam (…) attól, hogy lelőnek. Aztán azt mondtam magamban, hogy atyamáriám, erre azt mondani, hogy kérek szépen gondolkodási időt? És akkor mondtam, hogy rendben van, elvállalom.”
Az MMA székfoglaló beszédéről szólva úgy fogalmazott: “Azt gondolom, hogy igaz, amit én elmondtam.”
Az akadémiai tagságáról szólva elárulta, kórházban volt, amikor felhívták, akar-e tag lenni, „kérték, hogy gondolkodjak el ezen az egészen, és ezt mondtam, hogy ha megúszom a rákot, akkor igen”.
“Az ember ott fekszik egy ágyon, lehet, hogy meghal, és rádöbben, hogy hiú. És baromi jó volt hiúnak lenni azon az ágyon, ahol haldokolni szoktak” – tette hozzá Cserhalmi György.
A beszélgetésben előkerül, hogy az anyai nagypapájának testvére volt Dálnoki Miklós Béla vezérkari főnök, majd a Debrecenben megválasztott ideiglenes kormány miniszterelnöke. Milyen hagyaték, hogy az ember családjában van egy horthysta tiszt, kérdezi Alinda, amit Cserhalmi egyből kijavít: „Kettő is volt, édesapám is az volt”.
A jogász végzettségű apa a frontról hazakerülve 1945 után sokáig nem kapott munkát, a Horthy-korszakról sem beszélt soha. „A nagyapám, aki evangélikus kántortanító volt Mogyoródon, ő se. Volt egy közmegegyezés, hogy apát ezzel kapcsolatban békén hagyjuk. Nagyon furák voltak… Voltak olyan éjszakák, amikor üvöltésre ébredtünk, mert apámnak rémálmai voltak”, háborús rémálmok, amikről az anyja csak az apja halála után mesélt neki részletesen – mesélte Cserhalmi, aki saját bevallása szerint hazulról hozott egy jobboldali, konzervatív indíttatást, de ennek semmi köze Horthyhoz, akire utálattal gondol.
Bár 1956-ban még csak 8 éves volt, élénk emlékei maradtak meg az utcájukban sorban álló szovjet tankokról, a felgyújtott tankokból menekülő, égő emberekről, egy oldalkocsi motorbicikliről, amiről lőni kezdték őket, kenyérért sorba állókat. Innen kanyarodnak át az életének egy ismeretlen fejezetére, ami arról szól, hogy ’57-ben nevelőintézetbe került. Cserhalmi leszögezi, nem csinált semmi rosszat, de nem akarja elárulni, mi lehetett az ok. Elmondása szerint sokat köszönhet annak, hogy már gyerekként megtanulta: nagyon kemény az élet.
“Úgy kezdődött a reggel, hogy az alsó ágy és a felső ágy egymással szemben, és egy-egy pofon egymásnak, tízig. Ott állt a nevelő, és ha neki nem tetszett a pofon nagysága, akkor ő adta. Jó, hát így olyan álla nőtt az embernek, hogy aztán üthették, később lepattant róla” – árulta el a Nemzet Színésze.
Az interjúban szóba kerül egy pillanatra Árpa Attila, ennek kapcsán Cserhalmi felveti: “Azt mondják Árpa Attilára, hogy színész. Akkor mi vagyok én? (…) Ha ő azt mondja nekem, hogy ő fontos, akkor mi vagyok én? Akkor nem vagyok fontos, hát nyilvánvaló.”
Majd arról is beszél, meglátása szerint egy monológvilágban kezdtünk el élni: “És mivel a színház erre nem talál választ, tehát a saját műfajom, azt gondoltam magamban az SZFE szétrúgása után, hogy mi lenne, ha én is mondanék monológokat? Ha az az oldal mondja a monológját, ahova én tartoztam, és bizonyos értelemben most is tartozom, az mondja a monológját, és az egyre butább, egyre egyszerűbb, egyre primitívebb, akkor mondjunk jó monológokat. Nagyon jókat.”
A beszélgetésben kitérnek Vidnyánszky Attilára is, akivel Cserhalmi korábban nagyon jól dolgozott együtt. A kérdésre, miért keveredett az SZFE kapcsán vitába a Nemzeti Színház igazgatójával, úgy fogalmaz: “Attila elkövette azt a hibát, hogy belerúgott a mestereimbe. Azt én nem engedem. (…) Ők a mestereim. Velük töltöttem az életemet. És azt kérdőjelezték meg, hogy egyáltalán csináltunk-e valamit, vagy csak komcsiskodtunk, marxistáskodtunk. Ezt nem veszem jó néven. Miközben arra is hivatkozik, hogy többek között miattam is jött Magyarországra.”
Cserhalmi azt is hozzátesz, ma már szerinte nincs köztük beszélőviszony. “Azon nagyon röhögtem, amikor mondták az aranydiplomámmal kapcsolatban, hogy nem találták meg a telefonszámomat. Hát ott van a Vidnyánszkynál a telefonszámom” – szögezte le a Nemzet Színésze.
A teljes, több mint egyórás adás ezen a linken nézhető meg jelképes támogatásért cserébe.