Cserna Lulu a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművész szakát elvégezve hazatért Budapestre, hogy itthon kezdje meg színészi pályáját. Pifkó Szera kérdezte őt a Színházi Tíz Perc blogon az egyetem előtti évekről, a Marosvásárhelyen eltöltött időről és arról, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve.

A kérdésre, milyen volt visszatérni Budapestre a Marosvásárhelyi Egyetem elvégzése után, a fiatal színésznő így felelt: „Úgy mentem ki, hogy mindenképpen vissza szeretnék jönni. Rengeteget kaptam onnan, de mégis honvágyam volt. Én Varga Évának – aki a Pesti Magyar Színiakadémián volt tanárom – köszönhetek nagyon sokat. Ő mondta azt, hogy nekem Marosvásárhelyen jó helyem lenne. Igaza volt. Ott Tompa Klára és Sorbán Csaba voltak a mestereim.”

A tanulmányairól úgy fogalmazott: „Jártam drámasulikba, többek között Földessy Margithoz, és a Gáspár Andrisék által vezetett ÁSZ drámaiskolába… de azt éreztem, hogy van ami hiányzik az életemből. Nagyon vágytam külföldre. – Két évet Spanyolországban dolgozott, ahol ” volt lehetőségem egy kolumbiai vándor színésztársulat előadásában is játszani. „

Hazatérvén a Pesti Magyar Színiakadémián töltött egy év után Békéscsabára ment, ahol „rengeteg nagyon jó lehetőséget kaptam, például a Lila ákácban Hédi szerepét, vagy A fösvényben Marianna szerepét, nagyon sokat tanultam az ottani színészektől – fogták a kezemet.”

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemről is mesélt: „Ez egy kis egyetem, de pont emiatt mi egy nagy család voltunk. Attól függetlenül, hogy van magyar és román kar, mi mindannyian nagyon jóban lettünk. Mindenki ismert mindenkit. Érdeklődtünk egymás iránt. (…) Csak az irányt mutatták nekünk és tudatosították bennünk, hogy mennyi mindent rejt a karakterünk és a személyiségünk, ezáltal mennyi lehetőségünk van. Végtelenül hálás vagyok azért a sok tapasztalatért, amit ott gyűjtöttem. Semmiért nem cserélném el ezt az időszakot. s nagyon  hiányoznak az ottani szeretteim” – mondta.

„Az elmúlt időszakban forgattam, jelenleg pedig tervezés alatt van egy színházi projekt, amiről még nem beszélek… Most az időm nagyobb részét a szinkron tölti ki és az éneklés, amivel szintén nagy terveim vannak!”

„Azt érzem, hogy abszolút jó úton és összhangban vagyok önmagammal, habár hosszú ösvényen mentem végig a második lépésig – a diploma megszerzéséig, mivel huszonhárom évesen kerültem az egyetemre, és az átlag addigra már rég egy éve a pályán van, de emiatt nincsenek frusztrációim. Mindenki a maga útján és saját tempójában halad az elérendő célja felé” – tette hozzá.