Csernai Mihály, volt SZFE HÖK elnök: „Nem lehet csak jobboldali, vagy csak baloldali embereknek színházat csinálni”
2024. február 24., szombat 10:46
Csernai Mihály egykori SZFE HÖK elnök azt is elárulta a Népszavának, milyen érzés volt három év múltán újra átlépni a Vas utcai kapu küszöbét. Megjelent az egykori egyetemfoglalókkal készült interjúsorozat 3. része.
Arról szólva, mi történt vele az elmúlt három évben, Misi elárulta, először elvégezte az egyetemen az alapszakot, hiszen több okból is maradtak az SZFE kötelékében:
„Csak fél évünk volt hátra, másutt ebben az összetett formában nem létezik drámainstruktor szak, így nekünk tízünknek nem volt megoldás a külföldi egyetemre való átjelentkezés. Covid volt, tehát nem kellett bejárnunk az egyetemre, érdemi óránk már nem volt, csak szakdolgozati konzultációink, mindenkinek a saját témavezetőjével. Többen szerettünk volna mesterszakra menni, ehhez pedig szükségünk volt az alapdiplomára. Ezután Marosvásárhelyen végeztem drámaíró mesterszakot. Amennyire tudok, azóta dramaturgként, illetve drámaíróként tevékenykedem, de az elmúlt fél évemet a pályakezdés nehézségei töltik ki. A szakmai útkeresés közben a civil szférában kezdtem dolgozni, asszisztens vagyok a közoktatással foglalkozó szervezetek ernyőszervezeténél, a Civil Közoktatási Platformnál.”
A HÖK elnökség idejére így emlékezett: „2019 októberében neveztek ki, ekkor kezdődtek komoly viták a szenátusban a szakindításokkal kapcsolatban és arról, hogy a XXI. században egy művészeti egyetemnek mi a feladata. Ezután következett a rektorválasztás, majd az, hogy a megválasztott Upor Lászlót nem nevezte ki a köztársasági elnök. Márciusban jött a Covid és a lezárások. Utána pedig a modellváltás belengetése, a szenátus és a vezetőség lemondása, az egyetemfoglalás… Szóval, nem, diákvezetőként nem volt részem békeidőkben.”
Az egyetemmel szemben gyakran megfogalmazódott a vád, hogy nagyon egyoldalú, nem nyitott más ideológiák befogadására. Ennek kapcsán úgy fogalmazott:
„Inkább azt mondanám, hogy egy nagyon határozott ízlés érvényesült, amibe viszont belefért a sokszínűség, hiszen nagyon különböző világnézetű tanárok tanítottak. Ennek óhatatlanul így kellett lennie, elvégre inkább művészemberek vannak a tanárok között, mint pedagógusok. A jobb- és baloldaliságot a színházban eleve nem tudom értelmezni. Érzem persze, hogy van polarizáltság a szakmában, de nem lehet csak jobboldali, vagy csak baloldali embereknek színházat csinálni.”