Csoma Sándor forgatott a pornóiparról, a pedofíliáról, Erőss Zsolt és özvegye történetéről. Célja, hogy érzékenyebbé tegye az embereket a másik iránt. A nepszava.hu kérdezte.

Annak kapcsán, hogy Casting című vizsgafilmje a pornóipar egy momentumát mutatta be, Csoma Sándor elmondta:
„Ezt a bizonyos casting műfajt Pierre Woodman francia pornóproducer, rendező és színész teremtette meg. Több száz videóját megnéztem és kiszkripteltem, hogy milyen mondatokat, dramaturgiai fordulatokat használjak annak érdekében, hogy minél hitelesebb legyek.”

Azt is elárulta, mit szólt SZFE-s osztályfőnöke, Enyedi Ildikó a témaválasztáshoz:
„Ildikó nagyon finom nő és bármilyen témát elfogad, ami őszinte, hiteles és megvan benne a karakterek igazsága. Persze ezt a témát lehetett volna polgárpukkasztó provokációként is megmutatni, de mi inkább a művészi eszközökkel éltünk. Amúgy egy korábbi kisfilmem, a Nem történt semmi a pedofíliáról szólt, így tudta, hogy nem állnak távol tőlem a kockázatos témaválasztások.”

Csoma Sándor azt is kifejtette, ezek után hogy következett egy olyan ártatlan dolog, mint a gyász: „Minden filmem esetében személyes kapcsolódásokat keresek. A pedofília saját történetből jött, miután tízéves koromban megfogdosott a tűzoltó szomszéd és a témáról, akár terápiás jelleggel, de mindenképpen beszélni akartam. A pornó esetében lelkiismeret-furdalásom volt, hogy néztem ezeket a produkciókat és akkor még feltérképezetlen volt játékfilmen ez a világ. A gyász is személyes forrásból fakad, mivel édesanyám a rákkal küzdött és szembesülnöm kellett azzal a lehetőséggel, hogy esetleg idő előtt elmegy. Megrendítő volt, hogy látnom kellett a leépülését, kezdtem készülni a veszteségre. Hála Istennek végül anyukám jobban lett, de mindeközben a gyász folyamata alkotóként elkezdett érdekelni. Pont édesanyám vette meg Révész Szilvia A Hópárduc felesége című könyvet és ekkoriban olvastam még Márai Sándortól a Béke Ithakában-t, mely az otthonmaradó Penelopé szemszögéből mutatja meg Odüsszeusz történetét. Tudtam, hogy három-négy évig – míg elkészülhet egy egész estés film – szerelmes tudok lenni a témába. Amúgy tudom, mindent elmeséltek már korábban, engem a más-más perspektívák és a hősök mögötti hősök érdekelnek.”

A Magasságok és mélységek című filmje kapcsán kifejtette: „A gyász a nyugati kultúrában tabutéma, nincs meg a megfelelő kommunikációs forma ezzel kapcsolatban, így inkább nem beszélünk róla. Ezért is alakultak ki társadalmi elvárások, hogyan illik gyászolni, és ha valamit nem tartunk be ezek közül, a tömeg relativizálja a hitelességét. Minden gyászfolyamat egyedi, és még a saját tapasztalataink alapján sem szabad megítélni másokét. Nincs jó vagy rossz módja.”

„Szenvedélybetegségként gondolok a filmkészítésre. Gyakran traumatizál, de közben boldogtalan lennék nélküle” – fejtette ki Csoma Sándor a film.hu podcastjában, hogyan viszonyul a választott hivatásához. Rövid idő alatt képes nagy magasságokat és mélységeket megjárni, ha azt érzi, nem sikerült valami, vagy ellenkezőleg, ha sikerélmény éri. Magához hasonlóan Pál Emőke főszereplőt és Tóth Levente operatőrt is maximalista, önvádló embernek írta le.

A podcast meghallgatható itt: Anchor, a Spotify, az Apple és a Mixcloud oldalán.