Anya és fia, akiket a hivatásuk, a színészet is összeköt. Csombor Teréz és Orth Péter ráadásul tizenöt éve ugyanannak a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színháznak a tagjai. A Kultúra.hu kérdezte őket.

„Igazából elkerülhetetlen volt, hogy belesodródtam, hiszen az egész életünk a színházban és körülötte zajlott. Anyu egyszer megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem elmenni egy olyan szerep castingjára, ami pont nekem való lenne, én pedig vállat vonva könnyelműen igent mondtam. Aztán a meghallgatásra menet gyorsan megtanított egy népdalt, amit aztán ott előadtam” – mesélte Orth Péter.

Édesanyja, Csombor Teréz arról számolt be, hogy Pétert sok helyre hívták gyerekként, de ő semmilyen szerepet nem vállalt el:
„Ez egybeesett a válásommal és életem legnehezebb időszakának kezdetével, amikor igazgatóváltás volt a kecskeméti színházban, és harminc embert, köztük engem is elküldtek. Akkoriban monumentális szerepeket játszottam igen nagy sikerrel: Marcsát a Mágnás Miskában, A kaktusz virága Stephanie-ját, az Imádok férjhez menni Victoriáját, és Eliza voltam a My Fair Ladyben. Abban az évben három kitüntetést is kaptam, ezért nagyon nem értettem a döntést. Aztán 11 évig színház nélkül éltem, amibe majdnem belebetegedtem. Dehogy akartam, hogy a fiam színész legyen! Meg voltam sértődve az egész szakmára” – mesélte a színésznő.

„Anya nagyon nagy forma. Eredeti és egyedi karakter: elképesztően magas hőfokon ég szereplés közben (is). Ennek az energiának persze a magánéletben megvan az ára. Ha nem tud hová becsatornázódni, nem tudja magából kiadni, túlégeti a hétköznapokban. Nem könnyű ekkora izzással élni. De a színpadon a helyére kerül minden, és anya az energiájával, vidámságával besugározza a nézői szíveket. Rajta nagyon jól meg tudtam figyelni, hogy milyen ez a szakmai „adok-kapok”: mi leadjuk az energiát, a nézők felveszik, majd visszaadják nekünk” – számolt be a friss Gábor Miklós-díjas Orth Péter.

A teljes interjú itt olvasható.

Szerző: Várkonyi Éva