Művészeti területen végzett kiváló teljesítménye miatt Príma-díjat kapott idén Csombor Teréz színművésznő, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulatának tagja. A több mint húszéves kecskeméti pályafutásról, a tanítás öröméről és a közönség szeretetének erejéről kérdezte a Baon.hu.

A teljes interjú ITT érhető el.

„Készültem pár mondattal arra az esetre, ha véletlenül nyernék, de az ominózus pillanatban annyira elérzékenyültem, hogy csak annyit tudtam mondani: „Az előbb még jegesmedve voltam…” Hiszen aznap délután épp játszottam a Jegesmedve szerelmese című darabban, és kis átváltozás után onnan érkeztem a díjátadóra” – mesélte Csombor Teréz.

A kérdésre, mit jelent számára ez az elismerés, elmondta: „Csodálatos érzés, megfordult velem a világ. Több kitüntetést is kaptam már, de talán eddig ennek örülök a legjobban. Olyan, mintha összegezte volna az egész eddigi munkásságomat. (…) Nagy dolog, hogy vidéki színésznőként ennyi díjjal elismertek, ezen túl pedig a közönség szeretete, ami hatalmas erőt ad.”

Arról is mesélt, hogy kicsit több, mint húsz éve annak, hogy a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulatában játszik: „Hét évig Győrben is voltam, de a kecskeméti közönség mindig is fontos volt számomra, minden közönségnél jobb, azért is szeretem, mert ugyanazt a színházat díjazza, mint amit én is, főleg a szórakoztató darabokat kedveli, zenével, ha lehet. Közvetlen kapcsolatban vagyok az emberekkel. Régebben megvártak, telefonáltak, üzentek, találkozót és beszélgetést kértek, ma pedig – a modern technikának hála – sokakkal levelezek, vagy online üzenetet váltok. Aranyos, barátságos közönség, akik nagyon szeretik és értik a színházat. Nem titok, hogy én faluról származom, és ezt a fajta szeretetteljes őszinteséget tanultam és szerettem meg gyerekkoromban, amivel itt is körülvesznek az emberek. Nyíltan megmondják, hogy mit szeretnek és mit nem, mi az, ami tetszett nekik, és mi nem. A mi feladatunk pedig, hogy elfogadjuk ezt a véleményt, és igazodjunk az igényekhez.”

Azt is elárulta, mit ad neki a hivatása: „Ez a pálya örök libikóka és én a kezdetektől mindent beleadtam, nagyon komolyan vettem. A hivatásom volt a legfontosabb az életemben, és minden mást ehhez igazítottam, egyedül a fiam (Orth Péter színművész) volt, akire nagyon figyeltem. Sajnos egy csoportos kirúgás miatt 11 évig kénytelen voltam elhagyni a pályám, éppen amikor a csúcson voltam, hiszen a My fair ladyben, A kaktusz virágában vagy például a Mona Marie mosolyában játszottam főszerepeket. Ez akkora törést jelentett, hogy azt hittem nem is jövök már vissza. Tanítottam idősek otthonában, óvodában, szellemi fogyatékosokat, és a ceglédi Patkós Irma Művészeti Iskola tehetségeit is, akik közül sokan ma már a színészi pályán vannak. Imádok tanítani és azt hiszem, hogy a pedagógusi pálya lehetett volna a másik utam, ha nem a színészet az örök szerelem. 

A teljes interjú ITT érhető el.