Csonka András azt mondja, a nézők sokszor tévesen hiszik, hogy a színészek élete milyen felhőtlen.

CsonkaAndrás volt KadarkaiEndreSzavakon túl című műsorának vendége. A színésszel nagyon sok témát körbejártak, többek közt arról is szó esett, hogy Csonka András alapvetően konfliktuskerülő embernek vallja magát, noha tudja, ebben fejlődnie kell. Azt is hozzátette, a nézők sokszor tévesen azt gondolják, a színészek élete fenékig tejfel.

„Ezek a döntések, hogy mikor minek van vége, nem mindig a tiéd. Rengeteg méltánytalanság ér minket. A kedves közönség sokszor csak a csillogást látja, de sok fájdalom is van mögötte. Például az nem kellemes érzés, mikor egy nézői, Facebookra írt üzenetből tudod meg, hogy egy szerepedet már nem is játszod. Ez az Operettszínházban volt. Nem akarom az igazgató nyakába varrni, de volt ilyen, hogy kihirdették a bérletrendszert a következő évadra, megszámoltam, tényleg, ismertem a kollegákat, de nem volt ott a nevem. És ezt egy néző üzente meg nekem, érted. A régi Csonka ezt elvihogta volna, és úgy csinál, mintha meg sem történt volna, aztán meg magában őrlődik. A mostani kiírt egy posztot, hogy nem hiszem, hogy ennek így kellett volna véget érnie. Másnap hívott is az igazgató. De ez egy példa” – fogalmazott Csonka András.

Egy bizonyos kor felett jobb méltósággal visszavonulni a színészi pályáról. Ennek fontosságát a saját apjának példáján keresztül tapasztalta meg.

„Amikor én 10 éves voltam, az apám már hatvan, akkor kezdtem színházba járni. Nagyon rossz érzés volt az apámat jelentéktelen szerepekben látni. Ez egy elrettentő példa volt, hogy nem akarok a közönség szeme láttára elkopni” – magyarázta a színész.

Azt is megemlítette, hogy korábban a TV2-nél is átélt hasonló esetet: 1998-ban, mikor a csatorna egyéves születésnapját ünnepelte, készítettek egy plakátot az akkori összes műsorvezetőről, de Csonka nem került rá.