Csonka András: „Nincs mód a túlélésre máshogy, csak ha összekapaszkodunk”
2022. augusztus 2., kedd 11:50
Csonka András új show-ra készül. Valójában többre is, de elsőként Jávor Pált alakítja és hat másik művész is csatlakozik hozzá, így keltik életre az egykori legendás korszakot. Ennek kapcsán kérdezte a művészt a Kultúra.hu.
A teljes interjú itt érhető el.
„Jávor volt az első igazi filmsztár. Jóképű amorózó, aki még a némafilmekben kezdett ismertté válni, majd szerencsésen át tudta magát menteni a hangosfilmbe is, ami sokaknak nem sikerült. Megnyerő orgánummal, stílussal és rendkívüli tehetséggel bírt. Izgalmas, hogy az est kapcsán belemerülhetünk a húszas évek hangulatába, atmoszférájába” – mesélte a színész.
Arról is faggatták, olyan kalandos élete van-e, mint Jávor Pálnak: „Manapság az életben létezni is kaland: olyan elképesztő világot élünk, mint egy szlalomverseny. Ő külföldön is élt, Amerikában próbált színészileg jelen lenni, azután visszajött, és az élete újabb korszaka következett: másfajta szerepekkel kicsit csendesebb lét, ami inkább a színpadról szólt.”
A beszélgetés során szóba került, hogy a közösségi médiában őszinte a posztjaiban: „Úgy szeretném, ha így tudnánk kommunikálni a világban! Nyilván nem teszek ki magamról előnytelen képeket, de a kicsiszolt művilág engem megvisel. Azt okozza, hogy a fiatalok úgy érzik, az életük semmi ahhoz képest, amit a többieknél látnak. Hazug tündérmesék öntik el a közösségi oldalakat, ami veszélyeket hordoz magukban. Ezt én nem csinálom. Az őszinteség számomra nagyon fontos: az alap, mindennek a gyökere, amit mindenkitől el is várok. A smúzolás, a műmájerkedés nem én vagyok. Ha nem magad adod, hanem a hétköznapokban is állandóan szerepet játszol, abból egy idő után óhatatlanul ki fogsz ugrani. Élek, ahogy élek, vagyok, amilyen vagyok: csak azt akartam mindig, hogy fogadjanak el. A posztjaimat én kezelem, ez csodálatos játék: egyrészt nagy erővel bír, másrészt sok erőt ad. Amikor a pandémia volt, Csonkarantén címmel minden este hét órakor élőben jelentkeztem a lakásomból. Ötvenezerrel nőtt a követőim száma; volt, aki Ausztráliában beállította az óráját, és felkelt, csak hogy velünk lehessen. Kapaszkodnak belém az emberek, és ez innentől kezdve felelősség: hogy ne okozzak csalódást.
Érdekel engem ez a világ, mániám a generációk találkozása, mert a sokaságuk nem választható szét. Számos olyan videó kering a neten, amelyen nyolcvanéves nagyszülő együtt szerepel az unokájával. Nem kell legurítani a Gellért-hegyről, ha valaki megöregedett.
Meg kell tanulnom ezt a világot, és nem érdekel, ha ezért azt mondják rám, hogy szánalmas vagyok, ha sokak szemében ez gyengíti a színészi megítélésemet. Kötelességünk jelen lenni, tök mindegy, hány évesek vagyunk. Nincs mód a túlélésre máshogy, csak ha összekapaszkodunk. Csak az működik, ha a generációk összetartanak. Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy vigyázzanak a lelkükre, de ne csak a magukéra, hanem máséra is. Erről énekelek a Múlnak a gyermekévek című dalban is.”
Csonka András azt is elmondta: „Rácz Lacival, a Jávor-est producerével arról beszélgettünk, hogy húsz éve nem jelent meg új lemezem. Sikeres filmeknek és könyveknek van második részük, daloknak viszont nincs, ezért arra gondoltam, hogy miért ne születhetne egy Ding-dong 2. Ez annyira megtetszett Lacinak, hogy szeptember végén valószínűleg már meg is jelenik a dal, amiben az az életérzés megy majd tovább, hogy akkor is mosolyogj, ha nincs rá okod. Egy másik régi álmomat is megvalósíthatom most Laci segítségével: koncertshow-t tervezünk Csonkaland címmel. Bőhm Gyurit kértem fel dramaturgnak, hogy szerkessze bele a karakterem legfőbb vonásait. Nagy munka, hasonlót még sosem csináltam. Az 1970-es, 80-as évekbe kalauzoljuk majd el a publikumot. Pici színház, pici zene, pici játék: minden, ami én vagyok.”
A Nekem Jávor című előadást legközelebb augusztus 28-án játsszák a Kongresszusi Központban.