Ha Arany János elbeszélő költeményét, a Toldit felidézzük magunkban, nehezen képzeljük el, hogy egy színész másfél órán át úgy tudja előadni, mintha egy stand-upestet nyomna. Azt szintén nehéz elképzelni, hogy ebben a másfél órában nevetünk, sírunk, és gyakorlatilag levegőt sem véve keveredünk egyik kalandból a másikba. Pedig mindez tíz éve estéről estére megtörténik a Pesti Színházban. Csőre Gábor előadása kapcsán a Nők Lapja kérdezte a művészt.
A kérdsére, kinek a fejéből pattant ki, hogy egy klasszikus műből gyakorlatilag stand-up-estet alkossanak, Csőre Gábor elmesélte:
„Onnan indult a történet, hogy gyerekkorom óta tudom fejből Lőwy Árpád trágár Toldiját, és ezzel néha a Vígszínház büféjében hakniztam. Az egyik eset után, komolyra fordítva a szót, elkezdtünk beszélgeti az akkori igazgatóval arról, milyen jó lenne színpadra vinni a Toldi estéjét. Abban az évben három főszerepet játszottam a Vígben, és éreztem, hogy a következő évad csendesebb lesz, de szerettem volna tartani ezt a flow-t. Megegyeztünk abban, hogy megcsináljuk a darabot, és egy filmrendezőnek kellene rendeznie. Ő lett Paczolay Béla.”
„Arany balladáinak rendkívül erős a képi világa, gyakorlatilag minidrámák, és a Toldi is pont ilyen. Képzeld, arra nem is gondoltunk, hogy kötelező olvasmány, és ezért rengeteg gyerek jön majd el megnézni, felnőtt előadásnak terveztük, az is. De mivel
kábé úgy kezdődik, mint a Csillagok háborúja első része – kis leírás, majd bejön egy hadsereg, tízezer páncélos magyar vitéz, és már benne is vagy a sztoriban -, tökéletes amerikai filmforgatókönyv lehetne belőle.
Csak a kétszáz éves archaikus szöveg távolsága miatt érzed lassúnak, de igazából pörögnek az események: gyilkosság, harc a farkasokkal, egy anya fájdalma, egy elismerésre vágyó férfi magánya… Amikor kézbe vettük a szöveget Paczolay Bélával, ezt mindketten látni véltük” – tette hozzá a színész, aki saját bevallása szerint nem vágyott egy önálló estre.
„Ha valaki nem vágyott rá, akkor az én vagyok. Egyrészt mindig is a csapatmunkában hittem. Másrészt én gyáva ember vagyok, és ez óriási felelősséggel jár. Ugyanezért nem rendezek, pedig tíz éve gondolkodom rajta. (…) Volt benne rizikó, mert az mindig van. A premieren sok szakmabeli volt, akik állva tapsoltak, az kicsit megnyugtatott. De azóta is úgy érzem, mínuszból indul a darab minden este. Mert mit tud róla a néző?
„Egy színész előadja a Toldit. Mi van? Ne viccelj! Ebbe bele fogok halni!” – gondolhatja.
Édesapám kőműves volt, és sokat dolgoztam mellette, ebből volt pénzem fiatal koromban. Azt mondta, egy segédmunkásnak négy köbméter sódert el kell hordania A-ból B-be egy nap alatt. A Toldinál fél hétkor mindig azt érzem, hogy nekem ezt a négy köbméter sódert fél kilencig megint el kell talicskáznom. Ha már csinálom, élvezem, de a felelősség, a feladat nagysága nem csökken” – fejtette ki Csőre Gábor.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.