Imi, ne csináld! címmel jelent meg interjúkötet Csuja Imre életéről, ahol hosszan és őszintén beszél a pályája kezdetéről, a sikereiről, a pályatársakról, a szüleiről, a gyerekkoráról, és a családját ért tragédiákról is. Az Örkény István Színház művészét az Index kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, milyen érzés volt visszaolvasni a beszélgetéseket, Csuja Imre elárulta:
“Nagyon érdekes volt, mert ahogy elkezdtem olvasni, komolyan meghatódtam attól, ahogy Csáki Judit ezt rendszerbe tudta foglalni, és megfelelő dramaturgiával megtámogatni. Mert ömlesztve beszélgettünk, nem az volt, hogy föltesz egy kérdést, én meg válaszolok, hanem leültünk, és elkezdtünk beszélgetni, hogyan is történt ez tulajdonképpen ötéves korom óta.”
A felvetésre, miszerint a könyv azért érdekes, mert van egy sor olyan kérdés, amiről nem szeret beszélni, például a közélet, mégis nagyon vastag könyv született, azt mondta:
“Nem lehet röviden elmondani valamit, amit az ember egy háromórás előadásban meg tud fogalmazni. Az előadás sok mindent elmond róla is, a szerepről, a darabról is, úgyhogy nagyon nehéz tömöríteni. De azért dőltek belőlem a történetek: ennyi élményem van, ami ebbe a könyvbe belefért.”
Arról szólva, mit jelent “fű alatt játszani”, elárulta: “Ahogy az életemet is igyekszem természetesen élni, ugyanúgy próbálok természetesen létezni a színpadon is. Ami azt jelenti, hogy amikor megkapok egy szerepet, azt mondom, hogy akkor ez én vagyok. Magamon átszűrve kell az énemnek, a lelkemnek, az agyamnak azt a szeletét előbányászni, ami éppen egy Poloniushoz kell a Hamletből, vagy Tót Lajoshoz a Tótékból. (…) Mindig megy a huzavona, hogy „tudatos színész, ösztönös színész”, és ezt nem nagyon szeretem, mert mi az, hogy tudatos, meg ösztönös? Én lehetek ösztönös, de hogy mit kell játszanom, azt tudatosan kell megterveznem, elemeznem kell a darabot a rendezővel együtt. És amikor már megvan, hogy mit kell csinálni, akkor tényleg jöhet, hogy ráküldöm az ösztönt.”
Az is szóba került, mi lesz a következő szerepe: “Februárban lesz Mácsai Palival az Isten című színdarab bemutatója. Ez egy német darab, az eutanáziáról és az öngyilkosságról beszélget benne orvos, jogász, püspök. Most kóstolgatom. A püspököt alakítom benne.”
A könyvben beszél azokról a dolgokról is, amelyek a családjukban történtek, és ez részben érinti a darab témáját is:
“A könyvben muszáj volt erről is beszélni, mert ez is az életem része. Ha az olvasók elolvassák, biztos fognak belőle érezni valamit velem kapcsolatban. Pali pedig, mielőtt végérvényesen rám osztotta volna ezt a szerepet, megkérdezte, hogy állok én ehhez. Tulajdonképpen azért vállaltam el, mert fölfoghatom ezt úgy is, mint egy terápiát. Mert a feleségemmel ellentétben én ki tudom beszélni magamból az örömöt, a bánatot a színpadon. Az is elég megrázó, amikor Biff utolsó jelenete zajlik Az ügynök halálában, és én csak nézem mint nagybácsi az ügynök képzeletében. Azt gondoltam, hogy ennél nagyobb trauma engem már nem érhet ezzel az Isten című darabbal, úgyhogy belevágtunk.”