Csuja Imre önálló estjével ellátogatott a Páholy Lakásszínház és Irodalmi Szalonba. A telt házas esemény előtt kérdezte a Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művészt a Hajdupress.
Az Örkény István Színházzal régebbóta tart a kapcsolat, mint előtte bármely más színházzal. A kérdésre, ennek mi az oka, Csuja Imre elmondta: „Mácsai Pál nagyon jó igazgató, szeretek is vele dolgozni, mint rendezővel és hát ami a legnagyobb dolog, hogy nagyon jó szeme van ahhoz, hogy hogyan állítson össze egy társulatot. Csupa-csupa tehetséges kollégáim vannak. Idősebbek, fiatalabbak, hasonló korombeliek is. Csodálatos színdarabokat, szerepeket játszunk az Örkényben most már 18 éve.”
A rengeteg színház mellett folyamatos szinkronmunkái és tévésorozatai vannak. Erről szólva úgy fogalmazott: „Nekem az a speciális helyzetem van, hogy én ezt mindet csinálhatom. Hol egyiket, hol másikat, de mindet csinálhatom. Nekem így kerek a színészi pályám, hogy a szinkrontól a versmondásig, a rádiókabarén keresztül a rádiójátékokon át, a film és a színház. (…) Mindegyik területbe belekóstolhattam és mindegyikre ráfordítottam sok energiát. Például a szinkronba sok energiát kell fektetni, hogy megtanulja az ember. Kell hozzá ritmusérzék, kőkeményen meg kell tanulni ezt a szakmát.”
Arról szólva, mit jelképez számára Debrecen és a debreceni kulturális élet, elárulta: „Én itt készültem fel a főiskolára még annak idején az úgynevezett Debreceni Színjátszó Stúdióban Pinczés Istvánnal, Rencz Antallal, Varga Magdával. Utóbbi egy fantasztikus operaénekesnő volt. Egy éven keresztül megtanultam tizenöt monológot a három helyett, három volt a kötelező. Elsőre felvettek a főiskolára. Egyébként Debrecennek nagyon sokat köszönhetek. Debrecenben tanultam meg az alapokat, aztán amikor ideszerződtem két évadra, akkor nagyon sok szép szerepet játszottam. Meghívtak zsűribe versmondóversenyekre iskolásokhoz. Pezsgett az irodalmi élet a színház mellett. Szóval nekem nagyon jó emlékeim vannak. Hajdúnánási vagyok, be-be jártunk Debrecenbe színházba, ezért-azért, rokonokhoz. A kisvárosi élet után ez egy nagyobb lélegzetű város volt mindig, jó volt ide bejönni. Megdobban az ember szíve mai napig, pedig rengeteget változott a város. Azóta fejlődött a közlekedési rendszere, épült-szépült. Helyenként már rá sem ismerek, néha azt sem tudom hol vagyok. Debrecen az embernek a szíve csücske. Itt kaptam megyei Prima Primissima díjat. Mindenféle dolog ideköt, Hajdúnánás után a második szülővárosom.”