Az egyik legismertebb és legszeretettebb magyar színész, az Örkény társulatának tagja. Csuja Imrét Szegő András kérdezte a Nők Lapjában. Lapszemle.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2021.03.03 – 18,19,20. oldal

„Ötéves koromtól a mese ragadta meg a képzeletemet. Annak bűvöletében éltem és lényegében élek. Azáltal tudtam a leginkább kifejezni magamat, hogy meséltem. Nyilvánvaló volt, hogy nem világhírű középcsatár lesz belőlem, vagy úszóbajnok, hogy számomra ez az út adatott. Ez lehet nekem az önkifejezés formája. (…) Úgy alakult a pályám, hogy egyformán kaptam lehetőséget minden területen. Még kabaréban is! Számomra ez jelenti az élet teljességét. (…) Amikor felfedezték bennem a tragikomédiára, a groteszkre való hajlamot, akkor kezdtem igazán élni a szerepeimben” – mesélte Csuja Imre.

A kérdésre, hipp-hopp, ráérzett-e, hogy mi az, amiben magára lelhet, azt felelte: ” Inkább a tanáraim jelezték az iskolában, amikor szerintük tisztességesen mondtam egy-egy verset az órán. Meg imádtam nézni a tévéjátékokat. Fantasztikus színészek játszottak ezekben, Bessenyei, Sinkovits, Kálmán György, Gábor Miklós, akik teljesen bűvkörükbe vontak, és egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy ilyesmiket, ha nem is az ő színvonalukon, de talán tudnék én egy szinten csinálni. Megpróbáltam, miközben a földi munka, a kapálás, metszés, kaszálás, vetés, aratás mindig része maradt az életemnek. Sőt többször fordult elő, hogy locsolás közben jutott eszembe a legjobb ötlet egy-egy Shakespeare-drámával kapcsolatban. Ha nem jutott, az azt jelenti, hogy nem locsoltam eleget… Arra a bizonyosságra szükségem van, hogy meg lehetek győződve arról, ha elültetek egy szem borsót, akkor tíz szem fog ott kikelni.”

„Mostanában csinálunk olyat a színházban, hogy ha valaki kéri, felhívjuk telefonon, beszélgetünk vele, és elmondunk néhány verset a kedvencei közül. Szívszorító pillanatok tudnak lenni, sok magányos ember kap szeretetet, figyelmet, talán élményt is. Ilyenkor érzem, hogy tettem valami olyat, aminek biztosan volt haszna, értelme” – tette hozzá Csuja Imre.

A felvetésre, miszerint a főiskolán is nagyra tartották a társai, úgy fogalmazott: „Meg is ijedtem. Tényleg igaz? Tényleg jó vagyok? És ha igen, akkor meddig vagyok képes ezt produkálni? Mikor fogy el a tehetségem? A sikert mindig nehezebben tudtam elviselni, mint a kudarcot. (…) Lukáts Andor mondta nekem, hogy a közönségnek mindig primőrt kell felszolgálni, azért ül be a színházba. Nem többnapos, melegített, rossz részeket eltakaró, fonnyadt előadásra kíváncsi, hanem a frissre. Minden előadásra az újat, a frisset kell felszolgálni, ami a szeme láttára születik meg. Nem lehet, nem szabad kétszer ugyanúgy, mert az szélhámosság” – fejtette ki a színművész.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2021.03.03 – 18,19,20. oldal