Csuja László filmrendező a testépítés eufóriájáról, az állami finanszírozásról és a színházak szomorú jövőjéről is nyilatkozott a Magyar Hangnak. Lapszemle.

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2023.07.21 – 22,23. oldal

„Nem vagyok optimista, nem látom reálisnak, hogy kisarjad majd egy virágzó, államtól független filmes szcéna” – mondja a Magyar Hang interjújában Csuja László rendező, aki szerint véletlenszerű, esetleges dolgok változtathatnak csak a jelenlegi támogatáspolitikán.

A tavalyi Sundance fesztiválon debütált Szelíd alkotóját elsőként a filről faggatták: „Ez a film nem a testépítésről szól. Univerzális emberi történet egy olyan érzékeny nőről, aki el van veszve a saját életében. Keresi a szeretetet, az intimitást a világban, mint bárki más. Megpróbál önazonos maradni, miközben hajszolja a tökéletességet. (…) Az előítéletek elsősorban a testszégyenítéssel függnek össze, sokkal kevésbé ennek pszichés vonatkozásaival. Az esztétikai alapú, bántó, zaklató megjegyzések főleg a nőknél mindennaposak, akár az interneten keresztül, de a hétköznapokban is. Ezért is akartuk elkészíteni a Szelídet, hogy az ilyen típusú előítéletek alól felszabadíthassuk a nézőket.”

Csuja Lászlót arról is kérdezték, mit kellett feláldoznia a filmrendezésért:
„Nagyon sok mindent. Az anyagi biztonságot például. (…) Azt érzem, még bizonytalanabb az egzisztenciális helyzetem, mint korábban. Harminckilenc éves vagyok, mind a három hosszabb filmem valamilyen módon a nemzetközi porondon is jelen volt, szerzői filmesként jelenleg mégis anyagi problémákkal kell szembenéznem. Meg kell hoznom olyan döntéseket, amelyeket eddig kerültem.”

Azt is elárulta, a Vígszínháznak írnak egy előadást Bíró Bence dramaturggal Petőfi életéről a halála után, az ál-Petőfik jelenségéről: „Csomóan Petőfinek adták ki magukat a szabadságharc után, a nők vagy az élelem miatt. Nagyon sokféle szála van ennek, ott van például a Bajkál-tó partján talált női koponya, aki egyesek szerint Petőfi Sándor volt valaha. Ha összejön, akkor másfél év múlva lesz bemutatható. Nagyon hálás vagyok, hogy írhatunk.”

A színházi szcénáról szólva Csuja László úgy vélekedett:
„(…) Független társulatok szűnhetnek meg, kőszínházak szegényednek el, ezáltal emberi sorsok mennek tönkre. A sajtóban legtöbbször a politikáról és a művészeti kérdésekről van szó, de én ennek az egész folyamatnak az emberi oldalát látom a legszomorúbbnak, akár a színház, akár a film tekintetében. Egy színházi vagy filmművészettel foglalkozó alkotó évtizedekig erre tette fel az életét, aztán egyszer csak kirántják alóla a talajt, azt mondják, nincs rád szükség. Ez pszichésen, mentálisan nagyon megterhelő. Látom magam körül az eltört vagy eltörőben lévő sorsokat. Van, aki az alkohol felé fordult kilátástalanságában, mások depressziósak lettek, gyógyszert kell szedniük, családok rendülnek meg. Nagyon fájdalmas, ha nem csinálhatod azt, amit szeretsz, amiben hiszel.”

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2023.07.21 – 22,23. oldal