Október 24-én mutatta be a Stúdió K a Dagerrotípia című előadást Szendrey Júlia titkos naplója és korabeli hiteles és képzelt beszámolók nyomán, a Szeredás András és Fodor Tamás által összeállított szövegből. A produkcióban Pallagi Melitta, Homonnai Katalin, Spilák Lajos, Samudovszky Adrian, Lovas Dániel és vendégként Vicei Zsolt is látható.
Ajánló a darab elé:
Palmerston miniszterelnök: A világ Világos után megbékélést vár.
Haynau táborszernagy: Mi volnánk vadállatok? És az oroszok? A katonáik kegyetlensége a világ szégyene.
Liechtenstein herceg:….ha én ma aláírnék egy parancsot, hogy Petőfinét vegyék őrizetbe és szállítsák a Neugebäude-ba, senki nem tehetne szemrehányást nekem. Ha élek a forradalmárokkal szemben szükséges gyanúval, azt is hihetem, hogy erkölcstelen úton szerez pénzt, vagy politikai szolgáltatásáért jutalmazza valamilyen titkos szervezet. – Választhat, velem jön Bécsbe, vagy kiutasíttatom.
Horváth Árpád: … Sándor, a hős költő elesett. Viszont bárki e haza határai között szerencsésnek mondhatná magát, ha özvegyének ifjú életét egy házassággal megmentheti…
A naplóból: Az asszonynak nincs más kötelessége, mint a férj kéjvágyát kielégíteni.
Júlia: Az én írói tehetségem igen kétséges, bizonytalan – de mint nő, mint anya hivatásomat teljesítve tisztaságot, rendes jólétet teremthetek házam népe köré.
Egressy Gábor: A Dagerrotípia megőrzi az arc minden tónusát, karaktervonását, megörökíti a legapróbb pörsenést is.
(Ennek szellemében próbálja a Stúdió “K” felidézni egy asszony második házasságának stációit)
Az előadást egy szünettel játsszák.
(Ennek szellemében próbálja a Stúdió “K” felidézni egy asszony második házasságának stációit)
Interjúrészlet a Stúdió K vendégművészével, Vicei Zsolttal, a Magyar Narancsból:
Magyar Narancs: A Stúdió K új, Dagerrotípia című előadásában vendégeskedsz a fővárosban. Hogyan kerültél bele?
VZS: Fodor Tamás hívott, remélem, nem bánta meg. A Stúdió K-ban azt szeretem nagyon, hogy az ottaniak jó gazdái a színházuknak. Teljesen az övék, és remek gondozók ők. Megtisztelő bekerülni közéjük, úgy tűnik, hogy kezdenek elfogadni, és ez örömmel tölt el. Boldog vagyok, hogy a kőszínházas évek nem tettek kényelmessé, hanem nagy lelkesedéssel fogtam meg a munka végét. Szeretek bedíszíteni, lebontani, kellékre, jelmezre odafigyelni. Ez olyan színház, ami a miénk.
rap: Az előadás a leírás szerint Szendrey Júliáról szól. Meg még miről?
VZS: Arról a korról, amelyben élt. Örülök, hogy nem vulgár-aktuális cucc. A figurák persze jól felismerhetők, az emberi természet nem sokat változott az évek során, ma is köztünk élnek ezek az emberek. Nem hiszem, hogy egy 19. századi felajzott kan nagyon más volna, mint egy mai. Mindannyian több szerepet játszunk, én is vagy hatot, kedvencem egy bizonyos Heydte parancsnok, egy igazi túlélő kaméleon, aki pár mondatban képes minden irányba nyalni és rúgni is egyszerre. Ismerős, nem? De Horváth Árpádot is szeretem, Júlia második férjét.
A teljes interjú a Narancsban olvasható.
Fotók: Varga Ríka Anna