Novemberben visszatér a La Mancha lovagja a Budapesti Operettszínházba. Aldonza/Dulcinea szerepéről, hitről, az elmúlt másfél évről és az idei évadról a Papageno kérdezte Dancs Annamarit.

A Papageno cikkéből:

Dancs Annamari elmondta, a La Mancha lovagja című filmről gyerekkorából is vannak emlékei. „A történetet mélyről, átfogóan azonban akkor ismertem meg, amikor az előadást elkezdtük próbálni. Nem könnyű ez a történet, hiszen több síkon, párhuzamosan váltakoznak a cselekmények, és ezáltal az emberi létezések is. A bemutató után fogalmazódott meg bennem, hogy talán soha jobbkor nem lehetett volna ezt a darabot bemutatni az Operettszínházban. Amikor egy világjárvány kellős közepén az emberek addigi élete felborul és elvesztenek mindenfajta kapaszkodót, akkor ez a darab hihetetlen módon fogalmazza meg azt a reményt, amire mindenkinek szüksége van: a hitre. A hit, ami számít – ez az előadás kulcsmondata.”

Arra a kérdésre, hogy színészileg és énekesileg milyen kihívást jelent Aldonza/Dulcinea szerepe, úgy felelt: „Vincze Balázs rendező odafigyelt arra, hogy a darab eszenciája szép lassan ívódjon bele mindannyiunk lelkébe. Aldonza/Dulcinea talán életem egyik legnagyobb kihívása. A pályám során már játszottam olyan női főszerepeket, ahol egy tartalmas jellemfejlődésen ível át a szerepem, ilyen volt a Miss Saigon vagy a Rebecca főszerepei, de mégis azt gondolom, hogy eddig ez volt az egyik legkomolyabb feladatom, itt a keménységből, a megtörtségből, az életundorból kell átváltani egy olyan szerethető, törékeny figurára, akit Don Quijote mindvégig lát az Aldonzában. Erős, karakán nőnek tartom magam, aki nagyon határozott tud lenni bizonyos élethelyzetekben, mégis nagyon mélyre kellett ásnom a lelkemben, hogy hiteles Aldonza lehessek (…)”

A színésznő arról is mesélt, hogy a járványhelyzet és a hosszú kihagyás után, hogyan hívja elő az előadásemlékeket, a mozgást, a gesztust, az érzést.

„Amikor egy színész bemegy a színpadra, rajta van a jelmez, megkapja a fényeket, körülötte ott vannak a játszótársak, magától jön a mozgás, a szöveg. Most a nehézséget inkább az okozza, hogy a járványügyi helyzet miatt nagyon keveset játszottuk ezt az előadást. 2020 januárjában elkezdtünk egy próbafolyamatot, amit márciusban megszakítottunk. Szeptemberben volt egy háromhetes próbaidőszakunk, a premiert követően az összes szereposztás két-két előadást játszhatott, majd megint jött egy leállás, és a harmadik előadásom idén januárban egy streamingfelvétel volt, közönség nélkül. Emiatt mindannyian nagyon koncentráltak kell legyünk az előadások során. Nagyon sok minden változott a világban az elmúlt másfél-két év alatt, ehhez mi is kell alkalmazkodjunk. A darab zenéje és üzenete visz minket, mindannyiunkat inspirál ez a musical.” – hangsúlyozta, és hozzáfűzte, énekes-színésznőként, amióta újraindult az élet, azt tapasztalja, hogy mindenki falja a kultúrát, vágyja az előadások élményét, a koncertek hangulatát. A Covid alatt az emberek kiéheztek, és újra társasági életet szeretnének élni.

„A lezárások alatt hiányzott a színpad, de ugyanakkor nagyon szerettem otthon lenni a gyerekemmel és a párommal.” – árulta el.

Az idei évadról kifejtette, jelenleg a La Mancha lovagja és a Nine című musical van a repertoárjában.

„A pályám során mindig megtaláltak azok a művészi feladatok, amelyeket nagyon szerettem, testhezállóak voltak. Várnak még újabb szerepek, azokat is szívvel-lélekkel teljesítem. A Jóisten valahogy mindig egyengette az utam, az új feladatok megtaláltak, így mindig valami mást mutathattam magamból (…)” – zárta a beszélgetést a színésznő.

A teljes interjút ITT olvashatják.