Minden társadalmi mozgalom vagy mozdulat kitermeli a maga radikálisait – mondja Darvasi László író, akinek november 21-én köszöntik a 60. születésnapját a Müpában. Az íróval a Magyar Hang beszélgetett elmagányosodásról, a járvány hatásairól, civil szervezetek vegzálásáról.
A teljes interjú “A vak komondor ötven árnyalata” címmel olvasható a Magyar Hang-ban (2022.11.11 – 24,25. oldal).
A kérdésre, milyen változások érték a covid óta az irodalmi életet, illetve a könyvpiacot, amelyekkel nem számolt előre, Darvasi László úgy nyilatkozott:
“Az irodalmi életet minden egyéb híresztelés ellenére a jó művek minősítik. Az utóbbi időkben sok remek magyar regény és verseskötet született, és úgy is jól áll a helyzet, hogy nem csak a csúcsot nézem, a kánon kiemeltjeit. (…)
Az olvasó viszont fogy. A könyv drágul. A fiatalok értékelési és értelmezési kapacitása eltolódik a hagyományos kulturális reflexektől. Egyre nehezebb kiemelkedni a sokból, és ez sokakat nyilván frusztrál.”
Saját bevallása szerint mindig rétegszerzőnek tekintette magát: “Nem hinném, hogy jelentős közönségem lenne. Szerintem nem is olyasmit írok. Ahhoz speciális hozadék kell, művészeti társszerző, országos díj, visszautazás egykori városomba, egy erősen propagált fellépés a Margó fesztiválon. Ha száznál több arc figyel rám, és messze a közönség, már nem is érzem jól magam. Nem ezt szoktam meg.
Egyik barátom elragadtatottan beszélt arról, mennyire üdítő kitörni az írás intimitásából, és másra is hagyatkozni. Énnekem például ilyesmi biztosan nem kell. Az írás hossztávfutóvá tett, és az magányos műfaj. Magányosan csinálom, de minden odajön hozzám, ha szépen kérem.”
Arról szólva, hogy a háború kapcsán, hogy érzi, miben cáfolhatja majd meg a valóság mostani várakozásait, elképzeléseit és mennyire mer egyáltalán belegondolni, hol fogunk tartani három-öt év múlva, Darvasi László elmondta:
“(…) A kurzusnak kétségtelenül vannak hosszabb távú szellemi tervei, ez elsősorban átírás, tudományos elemzés helyett politikai átértékelés. “56, a rendszerváltás meghamisítása, folyamatos flörtölés a Horthy-korszakkal, nem akarom a hölgyet megbántani, de Schmidt Mária szintjén. Nagyon szegényes. Sok-sok éve minden reggel valami orbitális képtelenségre ébredünk, nem? Oké, szisztéma a stimulálás fenntartása, de azért iránya van neki.
Négy-öt év múlva talán már nem leszünk EU-tagok. Lesz tengerünk. Három és fél. A női fociválogatott megnyeri a világbajnokságot. A férfi is. Sorosról kiderül, hogy halhatatlan. A Hősök terén felállítják Putyin és Orbán szobrát. Meg kell kérdezni Spiró Gyurit, neki sajnos be szoktak jönni a jóslatai.”
Korábban az öncenzúra trendje ellen is felszólalt, kijelentve, hogy sok mindenben egyetért, mondjuk, a metoo-mozgalommal, csak az ortodoxiának nem híve. Azt is elárulta, mit ért ez alatt:
“Minden társadalmi mozgalom vagy mozdulat kitermeli a maga radikálisait. Gothár jut most eszembe, és erről az igazán jelentékeny rendezőről sokat beszélgettünk baráti társaságban. Azt mondta neki valaki, nézd, Péter, ha leszúrtál volna egy embert, hamarabb megbocsátanak. Molnár Ferenc makulátlan volt? Nem, de játsszák. Balassi és a nemi erőszak? Holnap is érettségizünk belőle. Egyvalamit komolyan hiányolok, és ez a normális, jól artikulált bocsánatkérés. Az nem megy, hogy annyit mondok, ha úgy érzik, hogy megbántottam őket, elnézést és sabadaba. Ez nem elég. Ha például a magyar miniszterelnök azt mondja, amikor a házirezsiről kérdezik, hogy majd válaszol a felesége, akkor igazán elcsodálkozom, hogy mekkora irgalmatlan egy suttyó valaki. A vak komondor ötven árnyalata. És mégsem ez a kérdés.
Nem az a lényeg, mit mond, mert mond ő bármit. Hanem, hogy miért. Az említett úr ezt a macsó neveletlenséget miért mondja. A figyelem elterelése végett, nem? Meg azért, hogy radikalizálja, vagyis leválassza a társadalom renyhébb és kevésbé eltökélt többségéről a metoo-sok nagy részét. Tehát ez egy sunyi, de hatásos eljárás. És azért, hogy rátematizáljon a tanárok aktuálisan eszkalálódó történéseire. Ezt találták ki. A verbális szétbombázást. Meg azt találták ki, hogy mindig ennek a szolidaritásra kevésbé szocializált társadalomnak rendre a kisebb köreit vegzálják.
A civilt az ő szervezeteivel. A CEU-t, az SZFE-t. Az izolált katást, akitől azért szépen le lehet nyúlni a reszketeg Kánaán bedőlése után. A gazdasági riválist, aki nem tagja a NER-nek, a fantomot, aki Soros vagy éppen egy árva menekült. Jut eszembe, a meleg. Kimegy a vásárhelyi szépfiú a bécsi török negyedbe, ott remegve helyzetjelentést ad, majd elsétál a kis stábbal a Demelbe Sacher-tortát enni. Mindig a védekezni kevésbé képes köröket lövik. Micsoda hiriget csináltak a vizitdíjért?! Elég nagy szégyene ennek az országnak, már bocsánat, hogy sokáig a netadó miatt volt a legnagyobb tüntetés, egy-két ezer forint, na, mondd már. Ott mellényúltak. Most a tanároknál látszik, hogy sokkal szélesebb a megbántottak, kiszolgáltatottak sérülése, mint amit ők gondoltak” – fejti ki Darvasi László.
Az interjúban Demeter Szilárdról is szó esik: “Én nem akarom őt különösebben kielemezni, de időről időre valóban kétséges nyilatkozatokat tesz, miközben a centralizáció kereszteslovagjaként
igyekszik normálisan vezetni a rábízott intézményt. Azért látszik az identitásválsága, egy félbemaradt, elhagyott írói, művészi karrier dühösködése.
Sajnos neki öltönyös közhivatalnoknak kellene lennie, esztétikai kirohanások nélkül, mert a pozíciója erre predesztinálja. Egy kedves, joviális embernek. Közben pedig verbális ugrabugra, aki viszont, nem biztos, hogy annyira jól érzi magát a magyar mindenható valagában, ahogyan mégis propagálja. Nehéz neki, na. A kicsi rím nem fér bele a lojálisan himbált óriás aktatáskába. És hát a rockandroll-kitűző sem mutat jól a görénykurzus molyirtós mentéjén.”
A teljes interjú “A vak komondor ötven árnyalata” címmel olvasható a Magyar Hang-ban (2022.11.11 – 24,25. oldal).
Szerző: Lakner Dávid