A közelmúltban három új drámakötettel jelentkezett a Selinunte Kiadó, amely egyik legfőbb feladatának mai magyar színdarabok megjelentetését tartja. 2017-ben indította útjára a Kortárs drámaírók című sorozatát, melyben először Székely Csaba, Tasnádi István, majd Kárpáti Péter kötetét adta közre. Idén három új könyvvel bővült a kínálat. A három szerző három különféle úton érkezett a színházhoz, másért és másként írnak darabokat, eltérő a viszonyuk a színházhoz, de mindhárman izgalmas előadások lehetőségeit teremtik meg. És mindhárom drámakötet hiánypótló kiadvány.

Darvasi Lászlónak már közel harminc kötete jelent meg, de színdarabjai csak most először érhetők el könyvalakban, pedig 1993 óta rendszeresen ír drámákat. Darvasi a leghagyományosabb drámaíró szerepet képviseli, az irodalom felől érkezett a színházhoz.

Egy jó szemű dramaturg – Dobák Lívia – kellett hozzá, hogy meglássa a prózaíró-publicistában a potenciális színpadi szerzőt. Ösztönzésére kezdett drámákat írni, amelyek eleinte a novellák, regények (sőt a publicisztikák) világát folytatták. „Drámáiban éppúgy, ahogy prózai műveiben, a mágikus realizmus hatásait fedezhetjük fel. A mese, a mítosz, a legenda, a krimiszerű történetmesélés, a bűn és bűnhődés, büntetés, rejtélyek és titkok, a sejtetés, a költői nyelv és a metafizika együttese a dramaturgiai vezérfonal” – írta Darvasi első drámaíró korszakáról Dobák Lívia A Bolond Helga és más színdarabok című kötet előszavában.    

Darvasi első darabjai azonnal színpadra kerültek (ezek közül három jelent meg a kötetben), később azonban már kevesebb szerencséje volt a színházzal (újabb darabjai legfeljebb csak a felolvasószínházi bemutatóig jutottak el). Pedig mind témaválasztásában, mind feldolgozásmódjában gazdagította korábbi világát, és közelebb jutott a létező színház szemléletéhez is. Olyannyira, hogy magát a színházat is darabjai témájává tette. Ezt bizonyítja két legendás színésznőről szóló darabja, amelyek a kötetben is helyet kaptak. (Az utolsó tíz év Bajor Gizi életének és pályájának végét mutatja be, amikor is ünnepelt színésznőből egyre jobban mellőzött művésszé válik. A Karády zárkája azt a néhány hónapot állítja a középpontba, amikor a színésznőt a Gestapo vallatta. Ebben a szenvedéstörténetben tárul fel a titokzatos díva egész életútja.) 

A Madárhegy egy alakuló társulat első előadása számára készült szöveg, a próbák el is kezdődtek (alakították is a darabot), de a koronavírus járvány elnapolta a bemutatót. De a kötetben olvasható a végleges szöveg. Akárcsak egy (újbóli) felfedezésre váró drámaíró (ismét) színpadra kívánkozó több más műve is.

(Színháztörténész diplomát szerzett, egy független társulatnál dolgozott rendezőasszisztensként, közben drámaírást és drámapedagógiát tanult.) A színpad gyakorlati ismerete érződik is a művein, ebből adódik darabjai kivételes ereje.

Pass Andrea nemcsak írja, hanem rendezi is drámáit. A szövegek mindig egy készülő előadás, többnyire már egy kész szereposztás számára készülnek. Ezért is szólalnak meg olyan természetesen a színpadon, és ezért is jelent mindig hálás színészi feladatot Pass Andrea alakjainak színpadi ábrázolása. A gyakorlati színházismeret mellett a valódi életismeret is jellemzi ezeket a műveket.

A darabok különleges szituációkat, izgalmas problémákat bontanak ki, valóságos emberi helyzeteket, ellentmondásos viszonyokat ábrázolnak. Pass Andrea drámái mindig az emberi törekvésekben és tévképzetekben, az őszinte vagy őszintétlen kapcsolatokban, a helyes vagy helytelen döntésekben megragadható valóságról beszélnek. Olyan egyszerű, látszólag hétköznapi problémákról, amelyek mégis meghatározzák sorsunk alakulását.

Az eltűnő ingerek és más színdarabokPass Andrea folyamatosan alakuló drámaírói (rendezői) életművéből ad nívós válogatást. Ezek a drámák az élő előadás nélkül is izgalmas olvasmányok. És feltétlenül alkalmasak arra, hogy az eredeti bemutatójuktól független színpadi életre keljenek. Ez már Pass Andrea több darabjával megtörtént, és a kötetben való megjelenés más művek számára is megnyitja ezt a lehetőséget.

2000-ben alkohol- és drogfüggése miatt eljött a színházból. Ezután különféle munkakörökben dolgozott (biztonsági őrként, villanyszerelőként, kocsitakarítóként és kéményseprőként), míg az egyre súlyosbodó függései végképp alkalmatlanná tették ezekre. 2008-ban kezdett bele egy 12 lépéses rehabilitációs terápiába, amelynek végeredményeként rátalált az írásra is. „A színdarabírást azért kezdtem el, mert rájöttem, hogy a bennem keletkezett »őrületeket és űröket« valamivel enyhítenem kell, illetve ki kell töltenem. Tehát az írás terápia lett, a felépülés része, hogy a bennem élő szenvedélybeteg gyakorolhassa az elengedés művészetét” – mondta.

Alapvetően a határhelyzetek, az életet meghatározó sorsfordulók lehetséges megélésének problémái érdeklik a szerzőt. Ez köti össze a Kaposvár környéki sorompókezelő, a lecsúszott vidéki költő, a reneszánsz festőnő, a jól menő ügyvédnő, a középkorú politikus vagy a nyugdíjas színészotthon hajdan szebb napokat látott színészeinek történetét. Olykor egy napba sűrűsödik ez a határhelyzet, máskor a nem múló idő végtelenített pillanatába, de van olyan darab is a kötetben, amely több évtizednyi élettörténet sorsfordító helyzeteit mutatja be. Emlékezetes karakterek elevenednek meg Szücs Zoltán darabjaiban, és háttérként mindig felsejlik mögöttük a város, Kaposvár, és a színház világa.

A Kortárs drámaírók sorozat kötetei a Színházi könyvek (szinhazikonyvek.hu) online könyvesboltban és az Írók Boltjában érhetők el.