A III. Richárd a 10. Színházi Olimpia keretében érkezik a Pécsi Nemzeti Színházba az Újvidéki Színház vendégjátékában. Dejan Projkovszki macedón rendező beszélt az előadásról.

Dejan Projkovszki 1979-ben született Bitolán. A Nemzeti Színház- és Filmművészeti Akadémián szerzett színházi rendezői diplomát és mesterképzést Szófiában. Színházi rendező és színészi docensként dolgozik az ESRA Párizsi-Szkopjei-New York-i Audiovizuális Művészeti Egyetemen. Egészen fiatalon kinevezték a Macedón Nemzeti Színház művészeti vezetőjévé, igazgatójává.

– Nem először rendez az Újvidéki Színházban. Mi a kötődése a magyar nyelvű társulathoz? Milyen társulatnak tartja őket?

Az Újvidéki Színház az egyik legjobb társulat, amellyel együtt dolgoztam. A színpadi kísérletek iránti nyitottság és eredeti színházi esztétika megteremtése révén a társulat egyedülállóan közelíti meg a kortárs színházi formákat.

– Ön a társadalmi problémákra nagyon érzékeny rendező. Témaválasztása – a III. Richárd – érthető. Mit kíván megjeleníteni koncepciójával egy macedón rendező egy magyar társulattal a volt Jugoszlávia területén?

Ugyanazon kulturális és társadalmi kontextushoz tartozunk, a volt jugoszláv állam részeként azonos kérdések foglalkoztatnak bennünket, és ugyanazokat az igényeket fogalmazzuk meg. A cél nem más, mint átadni a közös problémák lényegét, s megfogalmazni az ezek leküzdésére szolgáló megoldásokat és lehetőségeket.

– Milyen fogadtatásra számít Magyarországon?

A III. Richárd univerzális szcenikai nyelvre épül – a színpadi nyelvi megfogalmazás úgy jön létre, hogy az előadás nyelvi szintjét, a beszélt szöveget „epikus képekben” jelenítjük meg, amelyek erős érzelmi üzeneteket közölnek. Remélem, hogy az előadás kedvező fogadtatásra talál a magyar nézőközönség körében.

– Ön egy multikulturális országban született. Sok országban rendez, tanít. Mit tapasztal, mi a színház legfontosabb küldetése a forrongó 21. században?

A színház nem veszítette el elsődleges társadalmi jelentőségét, funkcióját és küldetését. Noha a technika fejlődése során a szcenikai formák különböző módon alakultak, a színház lényege ugyanaz maradt: a közvetlen élmény, amely bármilyen tér- és időbeli behatároltságon túllépve képes katarzist kiváltani a nézőből.

Az Újvidéki Színház III. Richárd előadásáról bővebben itt olvashat.

Forrás: Pécsi Nemzeti Színház