Petőfitől azt is megtanulhatják a fiatalok, hogy nem kell dogmatikusan ragaszkodni ideológiákhoz – véli Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója. A Magyar Kultúra Napja apropóján beszélgetett vele a Magyar Hírlap.

A Magyar Kultúra Napja idén egybeesik Cseh Tamás nyolcvanadik születésnapjával, a PIM is egy ilyen programot kínál. Demeter Szilárd ennek kapcsán elmondta: „(…) Kifejezetten kértem, hogy egész évben hangsúlyosabban jelenjen meg Cseh Tamás. Számomra önértékén felül ő egyfajta „kapuember” is, aki elősegíti a különböző művészeti ágak – irodalom, zene, film – közötti átjárást, de oldhatja a szekértáborok egymásnak feszülését is. Nem beszélve arról, hogy „indiánként” olyan közösségiséget és természetközeliséget közvetít, amire az elkövetkező években stratégiai szükségünk lesz.”

Arról, hogy Cseh Tamás és Bereményi Géza munkássága mindenkit megszólíthat-e, úgy vélekedett:

„Nem kell mindenkihez szólni. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az anyanyelvű kultúrához való hozzáféréshez. De hogy ebből mit fogad be, mit nem, fogyasztóként akar-e létezni, vagy kultúrahordozóként tartalmas időt élni, az az ő döntése. A Petőfi-bicentenáriumra készülve rengeteget olvastam a nagyjainkat. Elképesztő, felemelő, gondolatgazdag a magyar kultúra. A minőséget viszont a fogyasztói társadalom okán elfedi a mennyiség. Rettenetes nagy a zaj, a fecsegés. Ezért az általam vezetett intézményekben a hozzáadott értékekre figyelünk, és nem a szórakoztatóipar trendjeire, vagy akár az aktuálpolitikai iszapbirkózásra.”

A kérdésre, mennyire nehéz definiálni azt, hogy mi is a magyar kultúra, kifejtette: „Múzeumigazgató vagyok, ezért meggyőződéssel vallom: a magyar kultúra mi magunk vagyunk. Az, ahogyan élünk. Amiben hiszünk, amit tudunk vagy amit épp nem tudunk, amire emlékezünk, amit inkább elfelednénk, amit szeretünk, netán amit elutasítunk. A magyar kultúra léte vagy nem léte a mi választásainkon múlik, nélkülünk nem létezik. És csak addig van, amíg mi a saját életünket éljük. Ha mások életét fogjuk élni, és jelenleg épp arrafelé lökdösnék a teljes nyugati kultúrát, hogy más legyen, akkor megszűnik a magyar kultúra is. És akkor, ahogy Arany János gyönyörűen megfogalmazta, „nem lesz az Istennek soha több magyarja”.”

A teljes interjú itt olvasható.