Demeter Szilárd a Mandinernek arról nyilatkozott, hogy nem kapott fentről semmilyen ukázt azért, hogy álljon ki Vidnyánszky Attila mellet a Nemzeti Színházban történt baleset miatt.

„Ez egy magától értetődő és természetes gesztus volt. Korábban más ügyekben is mindig kiálltam Vidnyánszky Attila mellett, ennek bármikor bárki utánanézhet a sajtónyilvános megszólalásaimban”

– fogalmazott. Azt is mondta:

„A nyilatkozatom után valóban érkezett egy körlevél, amelyben megkérték a Nemzeti Kulturális Tanács tagjait, köztük engem is, hogy biztosítsuk támogatásunkról a Nemzeti Színház igazgatóját ebben a nem szándékosan előálló és az egész teátrumot érzelmileg megviselő helyzetben. 

Erre írásban azt válaszoltam, nem gondolom, hogy ez a Nemzeti Kulturális Tanács feladata volna, és nem is nagyon tehetünk semmit a maradásáért, erről nem mi döntünk, hanem Csák János miniszter. Én is csak reménykedem benne, hogy Vidnyánszky Attila végül folytatja majd a munkát a Nemzeti élén, amennyiben persze a jogszabályi keret lehetőséget ad erre”.

A felvetésre miszerint Vidnyánszkyval radásul régi harcostársak, ahogyan egy másik interjúban fogalmazott, arról faggatták, nem elég-e már lassan ebből az összes oldali, állandó háborús retorikából:
„Nem, ha a nemzeti kultúra ügyéről van szó, amiről Vidnyánszky és én ugyanúgy gondolkodunk. És mivel mind a ketten Magyarország jelenlegi határain túlról jöttünk, valószínűleg 

Vagyis amikor azt érezzük talán egy lépéssel korábban, mint a körülöttünk lévők, hogy az anyanyelvi, nemzeti kultúra veszélyben van, igenis csatába megyünk. Annál inkább is, mert a kultúrharc már régen nem Magyarországon belül folyik, és nem is jelen idejű. Hanem Kárpát-medence-méretű, és az a tétje, hogy száz év múlva lesz-e errefelé még egyáltalán bármilyen magyar kultúra. Egészen pontosan ennek a természetes kerete – tágabban az európai, illetve nyugati kultúra – megmarad-e abban a formában, ahogyan azt mi élhetőnek gondoljuk” – fogalmazott Demeter.

A teljes nyilatkozta itt érhető el.