Demeter Szilárd azt mondta a Hír TV péntek esti műsorában, hogy szerinte az alkotóknak nem kellene összekeverniük a politikai aktivizmust és a művészetet, és azt sem szereti, ha a művészek kormánypárti vagy ellenzéki szólamokat „böfögnek fel”, mert az „megosztja” a közönséget.
A kulturális élet megújítását célzó ötéves tervéről, a hatékony kultúrafinanszírozásról, illetve az Óbudára tervezett, világraszóló popkulturális és társművészeti központról is beszélt Demeter Szilárd a Hír TV-ben.
A beszélgetésben Velkovics Vilmos műsorvezető – az SZFE új oktatója – a művészet átpolitizálódásáról is faggatta a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját, miniszteri biztost.
Demeter azt felelte, nem akar beleszólni, ki mit és hogyan alkot, mert ő is utálná, ha meg akarnák mondani neki, mit kellene megírnia íróként. Majd úgy folytatta: „Egy dolgot kérek, hogy a politikai aktivizmust és a művészetet, azt válasszuk ketté.
A politikai aktivizmusnak is megvan a maga legitim helye, tehát ki lehet menni tüntikézni, ott lehet énekelni, hergelni a tömeget vagy vezérszónokolni.
Ezzel semmi bajom nincs, Magyarország egy szabad ország, szólás- és véleményszabadság van. De amikor művészeti térbe lépünk be vagy a kulturális térbe lépünk be, akkor próbáljunk meg a művészeti produktumainkkal hatni, tehát ne álljunk be akár kormánypárti, akár ellenzéki szólamokat felböfögni, mert az megosztja a közönségüket is.”
Velkovicsnak felvetésére, hogy „van, aki ebből él”, Demeter elmondta, két lehetséges megfejtése van arra, ha például egy ismert színész nyilvánosan felszólal a kormány ellen: vagy csökkenő népszerűségét próbálja helyreállítani, vagy kevésbé tehetséges mivoltát igyekszik kompenzálni.
Demeter Szilárd a napokban a pandémia és a kulturális élet újraindulása kapcsán is megszólalt. A Mandineren megjelent írásában úgy fogalmazott:
“A kultúra felől nézve az elsődleges kérdés, hogy lesz-e magyar kultúra 2222-ben. Jövőt kell nyernünk. Nagy munka vár ránk. (…) A kultúra tehát nem pártpolitikai, hanem nemzeti kérdés.
Mindezt összeadva meggyőződésünk, hogy nem érdemes külön tömegkultúrában és külön magaskultúrában gondolkodni. Egy magyar kultúra van, amely termékeny párbeszédet folytat más kultúrákkal. Ez a magyar kultúra a mi immunrendszerünk. És ahhoz, hogy a magyar nemzeti kultúrát megerősítsük, néhány alapelvet rögzítettünk a magunk számára.
Egy: nem fogadjuk el a véleménymonopóliumokat. Senkinél nincs ott a bölcsek köve, vagyis nem lehet az abszolút igazság birtokosaként kinyilatkoztatni. Keresztény emberként tudjuk, hogy nem a tökéletes világot építjük, de azt is tudjuk, hogy az, hogy nem vagyunk tökéletesek, annak a lehetőségét tartja nyitva, hogy jobbá tegyük a világot.
Kettő: véleményünk szerint a támogatás, ösztöndíj nem alanyi jogon jár. Nem az a dolgunk, hogy az adóforintokat ilyen- vagy olyanoldali konjunktúralovagoknak adjuk, hanem a tehetséges magyarok számára kell lehetőségeket biztosítani.
Három:a szekértáborok logikáját meg kell tudnunk haladni. (…)
Az erőt tettekben mérik. Ezért egyolyan ügynökség létrehozására tettünk javaslatot, amely egységbe szervezi a Kárpát-medencei magyar kulturális teret.
Középtávú célunk a tágabban értelmezett Kelet-Közép-Európa egyfajta regionális központjaként a közép-európaiság gondolatának tartalommal való feltöltése. A kormány ezt elfogadta, és döntést hozott arról, hogy a Petőfi Irodalmi Ügynökség többletfeladatokat és ehhez mért többletforrásokat kapjon.”